Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kudora János: Francia egyházi szónokok
KUDORA JÁNOS csoláshoz teljes szigorúsággal, de ebhez az apostol intelme szerint semmi édességet, semmi szeretetet nem vegyít.« נ Miután ily irányú és szellemű beszédeivel a 11 atal- masok és gazdagok szivét szegényei számára meghódította, áttér magára az alamizsnálkodásra, a kötelesség mértékét nem csigázza fel, amit mond, az mind gyakorlati s könnyen valósítható; magát az alamizsnát a gazdagok feleslegének mondja, s ezen felesleget kéri a szegények számára : •Feles- legnek mondom azt, mit naponkint a szükségesen felül avagy szégyenletes gyönyöreitekre költötök: mondjatok le azon bálványról, melynek hódoltok s lesz feleslegetek. Világi asszonyok! feleslegnek mondom azt, amit hiúságokra, fény- tízesekre nem kiadtok, hanem pazaroltok, s amelyek miatt egy napon el fogtok kárhozni; korlátozzátok e hiúságokat s leszen feleslegetek. Feleslegnek mondom azt. amit játék- szenvedélyének hódolva, kockára tesztek, mely szenvedély titeket nem szórakoztat, de mégis vonz, fellievít, egyúttal rendetlenné tesz, sőt romlásba dönt és kárhozatra visz: áldozzátok fel e játékszenvedélyt s leszen feleslegetek. Mit mondjak? van mivel szolgálnotok rendetlen szenvedélyeitek- nek, bármit követeljenek is azok tőletek s mégis azt mond- játok: nincs feleslegünk? Van költségtek mindenre, mi nektek tetszik s nem volna semmitek a szegények számára ? íme, ez az, mit hivatásom kötelessége parancsol, hogy elétek terjeszszek, kérve kérlek, fontoljátok meg ezeket.« 2 Szónoklata az árvák érdekében egész a fönségesig emelkedik: »Szerencsétlenek nyája, kisdedek, kiket a bűn szült, anélkül, hogy beszennyezett volna, áldjátok szeren- csétlenségtekben is a hatalmas Istent, az irgalmasság Atyját: Laudate pueri dominumß Ha a világ salakja vagytok is, tudjátok meg, hogy az egekben lakó !’eremtőnek gondja van reátok, ki oly gyengéden szeret titeket, mint a többi embert. Dicsősége legfőbb polczáról irgalmas szemmel nézi nyomoruságtokat: Qui in altis habitat et humilia respicit. 1 i. h. 2 Exhortatio: a szegények iránti szerétéiről. » 112. Zsolt. 618
