Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kudora János: Francia egyházi szónokok
606 KUDORA JÁNOS E tervszerűség megnyilatkozik: a) a királylyal szemben. Ősrégi hagyomány által megszentelt szokás vala a király előtt mondott beszédeknek vagy bevezetése vagy befejezésében a királyt megszólítani s néki udvariasságokat mondani. Sokszor megtörtént idők folytán, hogy a szónokok megfeledkezve a helyről s hivatásukról, hízelegni kezdettek a királynak. Bourdaloue a szokással nem szakíthatott, mint finom udvari ember, e megszólításokban megadta a király- nak az őt megillető hódolatot, ámde soha nem hizelgett, sőt a megszólítás folyamán a királyt is mint embert s hivő keresztényt tekintette a ezen szempont szerint rendezte el a megszólításokat. »Felséged sokkal felvilágosodottabb, sem- hogy elhinné, hogy a keresztény király boldogságát s igaz üdvét képezhetné az. mi a világ ítélete szerint alkotja a király tökéletességét. Az égben uralkodni, anélkül, hogy valaha uralkodtak volna a földön: ez a szentek millióinak osztályrésze s e tudat eléggé boldogíthat. E földön ural- kodni anélkül, hogy valaha uralkodhatnának az égheti: ez a fejedelmek millióinak osztályrésze, ámde csakis a rosszaké, következőleg a boldogtalanoké.« S látva a király megdob- benését, jóságosán igy folytatja: »Erősen bízom, hogy fel- séged a földön is, meg az égben is uralkodni fog: hogy mindazon veszélyek s akadályok dacára, melyeknek a kirá- lyok ki vannak téve, felséged az igazság, mondom az Isten szent vallásának igazsága által megszentelve s így kormá- nyozva a földi országot, meg fogja érdemelni a mennyorszá- got. Felség! e cél elnyeréséért mutatom be naponkint az Isten oltáránál a szent áldozatot; felette boldoggá tesz engem, ha addig míg az egész világ tapsol felségednek, én a világtól elvonulva könyörgök azon malasztért, mely Isten előtt teszi nagygyá a királyt, s Isten szive szerinti királylyá avatja azt.« 1 Ha e megszólítás utolsó részlete megható, sőt szere- tetteljes, azért nem kevésbbé hatásos a következő szigorúbb 1 Mindszent ünnepi beszéd befejezése.
