Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Huber Lipót: A zsidók iskolái, tanítói és tudósai Jézus és a talmúd korában

602

HUBER LJPÓT.

próféták könyveinek szellemébe nem hatoltak be; ők, akik- nél a lelki Messiás utáni remény egy hatalmas földi szaba- dító utáni várakozássá zsugorodott össze: hogyan is lettek volna képesek arra, hogy az alázatos szolgai alakban meg- jelent és iskolai képzettség nélkül tanító galileai Jézus előtt, aki után csak a műveletlen tömeg, az »ám-haárec« futott, megalázkodjanak, szellemi fensőbbsége előtt meglió- doljanak, őt nemcsak bölcsebbnek, igazabbnak, szentebbnek ismerjék el, hanem mint az atyáiknak Ígért Messiás előtt hódoljanak, sőt Istenként imádják?!... Hisz még az az egy- kettő is közőliik, akit tisztultabb szellem lelkesített, egy- szerűen csak mint nemesebb lélekkel mert vele rokonszen- vezni, de ezt is csak titkon, lopva.

Az írástudók előtt ő az egyszerű galileai »ács fia« 1 volt, aki, mert nem az ő szellemükben magyarázta a tórát, mert hagyományukkal, jogerős lialákai tételeikkel, melyek- kel a tórát az áthágás ellen meg akarták óvni, ellenkezett s emellett makacsul meg is maradt, egy gonosz 'ןלז אלממ: azaz Jconok tévtanító, eretnek, amiért törvényes úton halálra Ítélendő s az Ítélet elrettentő például az egész nép szeme- láttára hajtandó végre, vagyis legalkalmasabban akkor, mi- dőn az a jeruzsálemi szentélyhez zarándokol.2

Midőn pedig mégis ez az eretnek názáreti »ács« 3 ökot merte mint vallás- és erkölcsróntókat, aljas tettetőket, mint a vakok világtalan vezetőit4 vádolni és ostorozni: a korho- lás kíméletlenül sújtó és elevenbe metsző igéinek bennük a gyűlölet és bosszú lángját oly magasra kelle lobbantania, mely csak a Golgota ormán felmeredő keresztfára, a gyalá- zat elrettentő jelvényére feszített ríj tanítónak, az őket le- leplező Istenember szégyenteljes halálának láttára volt képes lelohadni.

1 Máté 13, 55.

2 Szanhedrín XI, 4. v. ö. Erubín 21 b.

3 Márk 6, 3.

* Máté 15, 14.

Kalocsa.

Huber Ljpót.