Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Huber Lipót: A zsidók iskolái, tanítói és tudósai Jézus és a talmúd korában

A ZSIDÓK ISKOLÁI A TALM ÓDBAN.

599

állása megkövetelte, hogy ezen osztály minden tagja bírjon is állása méltóságának öntudatával, amit a Talmúd így fe- jez ki: »a talmid chakamban legyen meg a büszkeség fTtr תוסג) egy hatvannegyedrésze; ez úgy koronázza majd, mint a virág a kalászt«.1 Ezenkívül pedig tartsa szem előtt a dekórum, az illem és illendőség követelményeit, pl. ne menjen megkenve a piacra, ahol a fajtalan férfiakat inge- relhetn'é; éjjel, jó hírneve érdekében, ne járjon egyedül; ne viseljen foltozott sarút, mert ez az Istennek válnék szé- gyenére;2 ruháján ne legyen piszok folt;3 köntöse kiváló hosszúságú legyen;4 ne tegyen nagy lépéseket s ne járjon fölemelt fővel, nehogy az istenséget (תניכש) magától eltaszítsa,5 né beszéljen idegen asszonynyal, sőt nyilvános helyen saját feleségével és nővérével sem;(i a műveletlen tömeggel ne

1 Szotá 5 a.

s Sabbát 114 a.

3 U. ott. »Egy tudós, kinek ruháján piszok-folt van, méltó a

halálra«, .דימלת םכה אצמנש בכ- לע ודגב ב־־ח התימ

* Baba batra 57 b; v. ö. Háté 23, 5 ; Márk 12, 38 ; Luk. 20, 46.

5 Berakót 43 b.

״ Pirké abát I. 1; Berakát 43 b ; Jönni 66 b ; Nedarim 20 a ; Kiddusin 70 a. s m. — Érthető tehát a Szichárból .Jákob kútjához visszatérő tanítványok meglepetése és megütközése, midőn Mesterüket a szamaritán asszonynyal társalogni s őt oktatni látták (Ján. 4, 27. s köv.) Már maga az a körülmény, hogy Jézus zsidó létére szóba állt egy szamariaival, akiket a zsidók annyira megvetettek és gyű- löltek, szokatlan volt; de meglepte őket az is, hogy Jézus rabbi létére az akkori zsidó rabbik szokása,. deooruma ellen cselekedett, midőn egy idegen asszonynyal nyilvánosan társalgóit, sőt még a tör- vényben oktatta is. Illemellenesnek és rabbijuk jó hírnevére hátrá- nyosnak tartották tehát ezt azon kor felfogása, ízlése szerint ; tisz- teleiből azonban a Mester iránt tartózkodtak öt emiatt kérdőre vonni, mert a tanítványnak alárendelt állásánál fogva nem volt szabad tanítóját mintegy felelősségre vonni, ha ez olyasmit cselekszik, ami kezdetben szokatlannak, különösnek tűnik föl előtte, hanem szerényen hallgatnia kell.

Erubín 53 b. szerint a galileai rabbi Joszé egyszer útközben azt kérdezé egy asszonytól: Ugyan melyik út vezet Uddába ? — Te ostoba galileai — válaszolt ez — nem tudod-e, hogy a tudósok ellenzik nyilvános helyen asszonynyál társalogni ?

Sőt elvül szolgált, hogy asszonyt köszönteni sem kell. De ami