Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Huber Lipót: A zsidók iskolái, tanítói és tudósai Jézus és a talmúd korában
582 HUBER LIPÓT. körül forgott; a Biblia és a Misna elemei képezték a tanítás fő- és csaknem kizárólagos tárgyát. Ez által nyerték meg Izrael fiai azt az átlagos előképzettséget, mely a zsinagó- gákban szombatonkint, később pedig ünnepenkint is tartott népies balákai és haggádai előadások megértésére kívántatott. Ennyit röviden az elemi nópoktatásügyről,1 mert minket tulajdonképen a zsidók főiskolái, a zsidó tudósok és zsidó tudomány dajkái, érdekelnek. A főiskolai intézmény eredetét a rabbik Mózes koráig szeretnék visszavezetni; ámde szorosan vett főiskolákról történetileg csak Hillel és Sammáj idejétől, vagyis a Krisztus előtti utolsó század közepétől lehet szó; ettől fogva azonban kétségkívül oly szellemi gócpontok ezen akadémiák, melyek a hagyományos jog kifejlődésére igen nagy befolyást gyako- roltak. A Hillel és Sammáj alapította jeruzsálemi főisko- Iáknak szellemi irányát tanítványaik tovább plántálták. Hillel iskolája volt a látogatottabb és népszerűbb,1 2 3 s rend- szerint ennek tanai lettek irányadókká, mert egészben véve gyakorlatiabbak, kivibetőbbek voltak. Jeruzsálemnek Kr. u. 70-ben történt pusztulása után a jamniai főiskolán kívül csakhamar több akadémia keletkezett úgy Palesztinában, mint Babilóniában, melyek sokszor a legkülönbözőbb véle- ményárnyalatoknak voltak képviselői; ezen körülmény, valamint a hírnevükre s tekintélyükre való nagy félté- kenység és vitatkozási szellem, a különböző irányú iskolák között néha igen nagy gyűlölködést idézett elő. Elsőrangú iskolának és a hagyomány törvényes kép- viselőjének azt az iskolát tartották, melynek élén egy Hillel házából származott fő (rector) állott. A főiskolák közönséges neve תיב טיייטה (aram. תיב ם ״ד ש א. vagy 3,(יב ימי־ךמ aminek szószerinti jelentése «a kutatás1 A zsidó elemi iskolákban dívott tanítási módszert, fegyelmet stbit bővebben ismerteti J. Wiesen »Geschichte und Methodik des Schulwesens im Talmudischen Altertume« !'Strassbürg, 1892) című értekezésében. a Jebamót 14 a. 3 Pirké abót V, 14 s m.
