Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Dr. Székely István: Jézus és Mária ifjúsága
JÉZUS ÉS MÁRIA IFJÚSÁGA. 55] azután még két férje volt; de a régiek erről mit sem tud- nak és Anna már nem is volt fiatal). Mária születésének evangéliuma szerint, mikor a kis Máriát három éves korában elválasztották, felvitték szülői a templomba, hol a pici gyermek csodálatos módon maga erejéből felszaladt a templom előtti magas és széles lépcső- zeten. (A Hamis Máté szerint a harmadik lépcsőn táncra is perdült. A protoevangelium előadja, hogy mikor Mária egy éves volt, atyja, nagy vendégséget rendezett, melyre többi közt a papokat is meghívta, kik a gyermeket megáldották. Ugyanekkor Anna hálaadó éneket zengett, mely mellesleg mondva egészen silány a szentírási kantikumok mellett. Három éves korában a kis szüzet ünnepélyesen felvitték a templomba, hol a gyermek felszaladt az oltár lépcsőjén; ott átadták a főpapnak és a kis szűz szívesen ott maradt szülői nélkül.) Azután Mária születésének evangéliuma így folytatja: A szülők áldozatot mutattak be és virginem intra septa templi cum aliis virginibus ibidem educandam dimiserunt.1 (Nyssai sz. G-ergely történelmi tény gyanánt közli Mária szülőinek gyermektelenségét, fogadalmát s a kis szűznek a templomban való neveltetését.. Ugyanerről tanúskodik sz. Epiphanius és Damask. Sz. János. Az egyház is állást fog- lalt a szent szűz templomi nevelése mellett, mikor praesen- tatio B. M. V. címen ünnepet rendelt. Baronius is számos tanút hoz fel a mellett, hogy Szűz Mária tizenegy éven át csakugyan a templomban növekedett.) A kis szűz a templomban napról-napra gyarapodott erényekben. Naponkint angyalok látogatásában és látomá- sokban részesült. (Sőt a protoev. szerint angyalok táplál1 V. ö. ismét Kir. I. 1, 21—28. Különben a régi zsidó rabbik szerint a második templomban fiú- és leánygyermekeket tartottak, kik ott elkülönítve szüzén éltek. (V. ö. Fabricius, Codex apocryphus N. Testamenti. Hamburg, 1703. 28.) Szent Epiphanias szerint az első szü- lőtteket nevelték ily módon a templomban egészen serdült korukig. Ezt sejtetik némely szentírási helyek is. pl. Kir. IV. 11, 2. 3. Mach. II. 3, 19. továbbá Josephus Flavius (Ant. XV. 14. és Bello A'. 14.
