Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Dr. Vucskics Gyula: Schlauch biboros a szószéken
SCHLAUCH BÍBOROS A SZÓSZÉKEN. 541 magától érthető dolog, hogy azok a szellemi képességek, ame- lyek nélkül igazi nagy szónokot képzelni sem lehet, milyenek: világos fő, mély érzelem, gazdag, eleven képzelő- tehetség és ellenállhatatlan akaraterő, felesleges mondani, hogy ezek mind megvannak Várad bíboros főpapjában. Csak- hogy ezekhez járul még egy, ami lehetővé teszi amazok érvényesülését. És ez abban áll, hogy ő ma is úgy mint fiatal korában folytonosan és szorgalmasan tanul. Minden prédikációra gonddal, lelkiismeretesen, szorgalommal készül. Minden prédikációját az első betűtől az utolsóig leírja és megtanulja. Mikor megyéjében bérma-úton van, minden faluban más prédikációt mond, valamennyi teljesen ki van dolgozva s mindet megtanulja lelkiismeretesen. A bíboros nem egyszer megmutatta már, hogy — 11a a körülmények úgy parancsolják — rögtönözve is tud formailag, úgy mint tartalmilag szép és hatásos beszédet mondani. És hogy mégis készül szónoklataira, — ugyanazt tudjuk Apponyi Albert grófról is — mindennél jobban mutatja, hogy a nagy tehet- ségnek is szüksége van művészi készültségre. Ha ily nagy szellemet is arra bir az isteni ige hirde- tésének méltósága és a hívő nép tisztelete, hogy nem akar készületlenül lépni a szószékre: mit kell tenniök azoknak, akiket az Isten hasonlíthatatlanul kevesebb tehetséggel áldott meg'?! Az a fényes siker, melyet félszázados pályája alatt a szószéken aratott a bíboros egyházfejedelem, szolgáljon köve- tendő például és buzdításul a magyar egyház szónokainak. Ez a fényes csillag pedig ragyogjon még sokáig a magyar egyházszónoklat egén. Nagyvárad. Dr. Vucskics Gyula.
