Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Dr. Vucskics Gyula: Schlauch biboros a szószéken

534

DR. VUCSKICS GYCLA.

meg solia, s a perc, melyet most magunkénak vallunk, épen akkor, amikor öntudatára jutunk, már nem a mienk; kisiklik kezünkből, midőn azt megragadni akarjuk, fut feltartóztat- hatatlanul, eltűnik örökre. S az ember mégis az időnek gyér- meke, ebben él, ebben mozog, ehhez kapcsolja reményeit, ettől várja szenvedéseinek gyógyulását s mivel a sors adó- mányai az ember számításain kívül esnek: kétkedve lesi a szerencse esélyeit, remegve várja a csalattatás lehetőségét: mert mi a holnap ? remény, melynek alapja nincsen; mi a jövő ? időpont, mely nélkülünk is létezhetik. Az idő napi- rendre tér fölöttünk, eltemeti gondolatainkat, érzelmeinket, eltemeti emlékünket épen úgy, mint a jövő eltemeti a jelent és csak az sajnálatra méltó, ki azt hiszi, hogy midőn az idő mindent lerombol, őt magát érintetlenül fogja hagyni. Az idő hasonlít a regének Saturnusához, aki tulajdon gyerme- keit felemészti.«

Néha az igazságot találó példába burkolva nyújtja a hallgatóknak:

»Két pogány bölcs találkozott egykor egymással: a világ megvetését negélyező Diogenes és a végkimerülésóben halála bekövetkezését váró Antliistenes. — »Van-e szükséged egy hű barátra?« — kérdé a haldoklót Diogenes. »Meg fog-e szabadítani fájdalmamtól?« — kérdé viszont amaz. Diogenes tőrt nyújtván neki, mondá: »Ez meg fog szabadítani.« »A fájdalomtól kívánok szabadulni, nem az élettől«. — felelte amaz és meghalt.

A fájdalomtól és szenvedéstől akarunk szabadulni. — visszhangozza az egész világ — nem az élettől. Mert az örök élet eszméje az ember egész valójának sejtelme s óhaja!«

Schlauch bíboros egyházi beszédei művelt elemekből álló hallgatóságot tételeznek fel, — inkább konferencia-be- szédek azok. Ennek megfelelő a théma kifejtése, bebizonyí- téisa és az akarat megindítása is.

Rendszeres kifejtést és bebizonyítást, amilyent a homi- letika szabályai kívánnak, nem találunk nála. És ez — tekin- tettel beszédei tárgyára, természetes is. A hit és tudomány viszonyát, a tudomány csődjét, a hit észszerűségét s az ehhez