Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Sztavrovszky Gyula: A szűzi tisztaság apologiája
A SZŰZI TISZTASÁG APOLÓGIÁJA. 483 kednek, hogy az erények ezen erényét kegyetlenül lerántsák ama magas piedesztálról, melyre a kereszténység helyezte ? hogy azt irgalmatlanul megfoszszák ama tisztelettől, mely- lyel Krisztus buzgó követői iránta viseltetnek? Mi azt hiszszük, hogy a szüzesség ócsárlói s ellenségei nem is annyira elvi meggyőződésből támadják ezen erényt, mint inkább azért, hogy testi vágyaiknak szabad utat en- gedjenek s a tisztaság elleni bűneiket önmaguk s a világ előtt némileg mentegessék; mi hajlandóbbak vagyunk a szii- zesség elleni támadásokat az emberi szív romlottságának, mint a komoly megfontolásból eredő meggyőződésnek tu- lajdonítani. Mindazáltal, miután ilyen támadások tényleg léteznek s különösen napjainkban gyakran ismétlődnek, szükségesnek látjuk azokkal is szembeszállni s kimutatni, hogy a szűzi tisztaság ezek ellen is sikeresen megvódel- mezhető. Ha e támadásokat szemügyre veszszük, azt látjuk, hogy azok mind a következő tételben kulminálnak: a szűzi tisztáség ártalmára vau úqy a szüzességben élő egyéneknek, mint az egész emberi társadalomnak. Elleneink felfogása sze- rint ugyanis a szüzességben élő egyén mintegy önmaga ellen vétkezik, mert erőszakot követ el saját emberi természetén, mely házassági életre van alkotva; de vétkezik, a társa- dalom, az egész emberi nem ellen is, mert az emberiség részére új tagokat létrehozni nem akar. -- Vizsgáljuk meg ezen két állítást egyenkint a hittudomány s a józan ész világánál, s látni fogjuk, hogy azok minden tekintetben tarthatatlanok. I. A szűzi tisztaság ellenei először azt állítják, hogy a szüzességben élő egyén önmaga ellen vétkezik, mert erő- szakot követ el saját emberi természetén, mely házassági életre van alkotva. A modem természettudósok és bölcselők egy része oly szempontból tanulmányozza az emberi természetet, hogy valóban semmi különös sincs abban, ha nekik a szűzi tisz31*
