Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye
Á LELKIPÁSZTOR SZEMÉLYE. 397 mint praefectus, oly tulajdonokat árult el, amelyeket nem pogánytól, de még kereszténytől sem vártak, máris úgy tisztelték, mint a legtökéletesebb papot s midőn a milánói püspöki szék megüresedett, minden ellenkezése, tiltakozása, szabadkozása dacára, püspökökké választották.1 Már fiatal korában elárulta Istentől eredő hajlamát és magas hivatását. Ilyen hivatottsággal kell a papnak is a lelkipásztori pályára birnia, hogy necsak annak viselésére méltó, hanem egyszersmind annak betöltésére képes vagy képesített is legyen. Mi más, ha tanult zenész üti meg a hangszert — és ha ihletett művész! Azért, hát, kedves testvérem az Úrban! — így szólí- tóm meg hazánk lelkipásztorait egyik nagy Írónknak ide- vágó szavaival: »Már évek múltak azóta, hogy íőpásztorod kezeit reád tette és kiküldött, hogy halhatatlan lelkeket támaszsz föl és buzgón munkálj a lelkek üdvén és az egyház nagy épületét emelni segítsed!« »Tán már ősz fejjel tekintesz felém, talán már hangod reszket s térdeid remegnek az évek súlya alatt . . . talán már nem egy terhes vihar vonult át fejed fölött« . . . talán már kitárt karod öledbe hanyatlott vissza és magad csüggedve, sírva állsz Babylon vizei felett ... »táléin ׳már első szeretetedtöl is eltértél« 1 2 és »már nem lobog szivedben a láng, a melylyel nagy útadra megindultál —- oh! vajha — adja az ég, hogy meríthess e sorokból szent lelkesedést, a mely fölemel és felbuzdít, hogy szent hévvel eltelve és Istenbe vetett bizalommal új örömmel végezzed apostoli munkádat és erőidet Istennek szenteljed s az ő szolgálataban emészszed fel, hogy megszámlálhatatlan lelket nyerj meg a mennyek országának és lankadatlanul hordjad a követ a templom építésére és hogy soha el ne csüggedj életedben, míg csak el nem nyered az ígért koronát!« \ 1 L. a szerző monograf. sz. Ambrus püsp. M. Sión. 2 Titk. jel. k. 2, 4.
