Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye
A LELKIPÁSZTOR SZEMÉLYE. ELŐSZÓ. S a valaha, napjainkban bizonyosan igen szükséges, hogy buzgó, törhetetlen apostoli szellemű lelki- pásztoraink legyenek. — Itt állunk a második ezredév küszöbén, s vájjon mi biztosítéka van hazánknak az iránt, hog}7 népünk az avarok s más népek módjára el nem enyészik? Elsöpör bennünket a századok vihara! Csupán egy biztosítékunk van, hogy el nem enyó- szünk: ha ragaszkodunk az anyaszentegyház szilárd alap- jaihoz, ha megragadjuk a mentő kezet, a melyet a Gond- viselés a hit- és erkölcs örök törvényeiben nyújt felénk, és lankadatlanul azon munkálkodunk, hogy az egyház hit- és erkölcstana s ennek szelleme egészen áthatoljon a nép minden rétegébe. Erre vannak hivatva a lelkipásztorok. Jó azért a lelkipásztori erényekről gyakorta s׳ minél többször elmélkedni. Sohasem hallunk eleget arról, a miről sohasem lehet eleget beszélni! Minél többször ismétlődnek emlékezetünkben ezek az egyszeri! szabályok és elvek, annál mélyebben vésődnek emlékezetünkbe. — Sohasem volna szabad azokat elfelednünk, mindig szemeink előtt kellene azoknak lebegniük, mindig líjabban és újabban fel kellene azokat lelkűnkben idéznünk és róla behatóan elmélkednünk, hogy egészen a magunkévá tegyük és bennünk lassankint
