Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Dr. Székely István: A poklosság bibliai és orvostudományi szempontból

388

DK. SZÉKELY ISTVÁN.

köhögés és vérköpés csatlakozik a betegséghez. A test hulla- szagot terjeszt, s némelyik beteget megeszik a férgek. (Ebben persze a tisztátalanságnak is része lehet.) Eles fájdalom rendszerint nincsen, kivéve egyes időszakokat. A test ren- desen el van halva és érzéketlen; némely beteg késsel vagdalja testét, mint egy darab fát, a fájdalom legkisebb jele nélkül. Mások észrevétlenül megégetik testüket, de fájdalmat nem éreznek. Utoljára némelyik poklos csak alak- tálán rothadt tömeg marad, míg megváltja szenvedéseitől a halál. •

P. Wehinger szerint a lepra okai a szegénység, a rossz táplálkozás, tisztátalanság, a nagy meleg s a mocsarakból és őserdőkből kiái'adó miasmák. (Helyesebben szólva, ezek talán nem igazi okok, hanem csak kedvező feltételek.) Birmában a poklosság századok óta megvan, s jelenleg mintegy 30,000 poklos él.

Wehinger saját tapasztalata alapján nedves vagy genyedö és száraz poklosságot különböztet meg. (Előbbi úgy látszik a 1. tuberosa, utóbbi a 1. anaesthetica).

A nedves poklosságnak három fokozata van.

Az első fokon fehér vagy színes foltok jelennek meg a bőrön s a bőr e helyeken érzékenységét elveszti. Azután borsó- vagy mogyorónagyságu gümők és csomók támadnak, főleg az arcon. Néha az arc ennek folytán oroszlán formára változik; azért nevezték a betegség ezen alakját már az ó-korban leontiasísnak. Az ujjak összegörbülnek és meg- merednek. Gyenge fájdalom van. E fokozaton marad a betegség éveken át.

Második fokozaton a gümők felfakadnak s nyilt sebek támadnak, melyekből bűzös geny folyik. Ezenkivül a gümők és sebek folyton szaporodnak. A tisztátalanság folytán a sebek megférgesednek. A levegő a beteg közelében meg van fertőztetve.

Harmadik foka a betegségnek az, mikor a sebek átmennek a szemre és azt elpusztítják, a végtagok ízei pedig lehullanak vagy elszáradnak; sőt néha az egész láb vagy kéz leválik. Megpoklosodik a száj, szájpadlás, az orr