Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Palotay László: A modern hitetlenek, megcáfolva kiváló bölcsek által

366

PALOTAY I.ASZÚ).

örökös jutalmazó, vagy büntető bíró, hanem ezt hirdeti a józan ész, megerősíti a régi pogány bölcselet, ismeri és tudja az összes nép, legyen az barbár vagy vad; és azt egy maroknyi eltévedt modern bölcselő merészli tagadni ? Az egész világ általános, egyező véleményének ellentmon- dani nem lehet, mint amely Cicero szerint, az emberi tér- mószetnek érzelme, ítélete és szava: »hominum consensus, naturae vox est.« A természet, mondja Tertullián. nem hazudhat: »natura non mentitur«, vagy ha igen, mindenkit mint áruló örökös tévedésbe ejt.

Megfoghatlan! hogy néhány modern hitetlen magát az egész világnál, sőt maguknál a nevezett litres bölcse- löknél is okosabbnak tartja, mintha egyedül ők látnák az igazságot, a többiek mind vakok, ők lennének bölcsek, a többiek mind esztelenek, tudatlanok lennének. Ez maga igazolja felfuvalkodott és megvakult büszkeségüket, mert közülök senki sem érdemelte meg, hogy mint Sokrates a bölcselet atyjának, mint Plátó isteninek, és mint Seneka erkölcsösnek neveztessék, hanem egyedül istentelen, erkölcs- télén és botrányos nevezetre méltók, kiknek téves nézetök az általános emberi nemtől el nem fogadhatók, mely álta- lánosság, a példabeszéd szerint, se meg nem csal, sem meg nem csalatik. »Nemo omnes, neminem omnes fefellerunt.«

Miután a pogány bölcsek irataiból beigazoltuk, hogy minden nép és nemzetnek van vallása, és hogy a lélek halhatatlan, vegyük szemügyre a hitetlenségnek okait, me- lyek miatt a modern bölcselők a léleknek halhatatlanságát tagadják, és mire vezet a társadalomban a hitetlenség.

A hitetlenség vétekből származik. Nincsen ember, ki határozottan kételkednék, vagy határozottan hajlandó volna a léleknek halhatatlanságát tagadni. Ha bárki is gyarló- ságból elesik, azon van, hogy hibáját mielőbb jóvátegye, s ha magát egészen nem vetette a bűnnek karjai közé, ily hitetlenségbe nem esik. Azt állítani, hogy a }élek nem hal- hatatlan, inkább az akaratnak, mint az észnek hibája. Az akarat t. i. erőszakot gyakorol az észen, és ítéletet tart a felett, mire egyáltalában képtelen, hogy magát megnyug-