Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Palotay László: A modern hitetlenek, megcáfolva kiváló bölcsek által
PALOTAY LÁSZLÓ. lete, mely egy negyedórái bűnnek elkövetéséért busz, bar- mine évi büntetést boz; igazságtalan volna minden felső biróság, mely egy embernek megöléséért, mi egy perc alatt követtetik el, halálos büntetést szab, mely örök büntetés, mert a megholt többé fel nem támad. Ily esztelenséget fel- hozni nevetség. Hasonlói a g nem igazságtalanság, ha Isten egy rövid tartalmú vétekre örökös büntetést ró, mely bűn- tetés törvényeinek megszegői előtt ismeretes, hogy azt kikerülhessék. A helyes okoskodás szerint a büntetésnek a bűntényhez alkalmazottnak kell lenni, és a bűnténynek nagyságát nem a bűn elkövetésének időtartama, hanem a megsértett személy tulajdonságához mérten kell megítélni. Ha a bűn által megbántott Isten végtelen méltóságú, tehát a sérelem is végtelen. Csoda-e, ha a büntetés is végtelen, vagyis örökös. Mi több, ki mint Istennek ellensége múlik ki e világból, mert nincsen módja és alkalma Istennel kibe- külni, nem csoda, ha Isten örökre mint ellenségével bánik el vele; míg ellenben, ki Isten barátságában hal meg, hogy örök boldogságban részesüljön, — mert a lélek halhatatlan — ezt az igazság kivánja. Hadd szólaljon meg, nem bármely bölcselő, hanem a bölcselőknek atyja, Görögországnak orákuluma, a nagy Sokrates, ki miután a léleknek halhatatlanságát kimon- dotta, hogy az a testnek halála után Isten elé járul számot adni tetteiről, melyek ha jók, boldogságban részesül, amiért az erényesek sokat remélhetnek, a gonoszoknak pedig félni kell, mert az emberre nézve a halál nem utolsó dolog, fenn lévén tartva a halál utáni jutalomnak vagy büntetésnek Ítélete; szavait ekként fejezi be: »a rossztól való menekü- lésre nincs más út az üdvösségre, mint az, hogy lelkünk legyen a legjobb és legbölcsebb, minthogy keresztülmenve a halálnak kapuján, ismeretei-, erkölcsei- és szokásainál mást nem viszen magával.« És egy tanítványával beszélgetvén mondát »0 boldog lesz, mert jól és tökéletesen élt«. így Görögországnak csak legnagyobb bölcse beszélhetett. A túlvilág! boldogságot pedig oly érzékenyen és meg- hatóan ecseteli, hogy egy keresztény szentatyát vélnénk 364
