Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Palotay László: A modern hitetlenek, megcáfolva kiváló bölcsek által
360 I'ALOTAY LÁSZLÓ. mint legfőbb és legigazságosabb bírót, úgy állítja szemeink elé, mint ki mindent lát, mindent ismer, mindent megvizs- gál; mint jutalmazó Istent, ki valamint az erényes jókat örök boldogsággal jutalmazza, akként a gonoszokat vég- nélküli, keserves kínokkal bünteti. Ez a mi őket félelemmel tölti, kétségbe ejti és a hitetlenségre vezeti; mindent tagad- nak. minden vallásról lemondanak. Keljenek fel oktatásuk és cáfolatuk végett sírjaikból a régi leghíresebb bölcselők, és a múlt századbeli hitetle- nek, kiknek tehetségét, bölcsességét és mély okoskodását nem tagadhatják, mi több, kétségbe sem vonhatják. Elsőben is a régi Kómának nagy elméjű, legnagyobb bölcselőjét, Cicerót állítjuk síkra, aki azt mondja: »nincsen a világon nemzet-, lettlégyen az barbár vagy vad, melynek nem volnának szertartásai és áldozatai«, ami annyit tesz, mint mondani: nem volna vallása, mely által Istent kel- lően tiszteli. Azután előáll Plutarch, ki a mai utazókkal — kik a világ legtávolabbi részébe is behatoltak — egyetértőleg állítja: »habár vannak községek minden ház, lakás, föld- művelés, pénzek ismerete, mesterség és tudomány nélkül, de nincsen emberi társadalom, melynek Isten tiszteletére — hogy őket javakkal tetézze és a rossztól megóvja áldozatai, fogadalmai és esküi nem volnának«. És hozzá- adja: »bármennyire kutatott, a vallásnak sem eredetét, sem szerzőjét ki nem puhatolhatta, mi nyilvános jele annak, hogy a világgal jött létre, magától, Istentől származik«. Ha tehát minden nép- és nemzetnek van vallása, melyben Isten fogadalmak, áldozatok és eskü által tisztel- tetik. nyilvánvaló: hogy minden nép és nemzet Istent leg- főbb bírónak tartja, ki mindent lát, mindent megvizsgál; jutalmazó Istennek, ki megjutalmazza a jót és megbünteti a gonoszt; megjutalmazza azt, ki őt mint legbölcsebbet és legigazságosabbat az igazságra, s megbünteti, kik nevét a hamisságra hívják bizonyságul, másként a bölcsész és Impe- rátör Antoninus szerint »a fogadalmak, áldozatok és eskü, haszontalanok és nevetségesek volnának«.
