Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Palotay László: A modern hitetlenek, megcáfolva kiváló bölcsek által
A MODERN HITETLENEK, MEGCÁFOLVA KIVÁLÓ BÖLCSEK ÁLTAL. 359 mely az isteni kinyilatkoztatással napnál világosabban dicsek- szik, vagyis az isteni kinyilatkoztatásnak minden jelét bírja; mégis sokan — kiknek milyen erkölcsük, olyan tudomá- nyuk — tévedt bölcselettel eltelve, nem akarják elismerni, hogy az Istennek az égből alászállott leánya; sőt ami meg- lepőbb: habár minden nép- és nemzetnek van vallása, legyen bár az igaz vagy hamis, ők a legridegebb közönyös- séggel minden vallást megvetnek, tagadnak, egyedül azt hiszik és követik, melyet természeti vallásnak neveznek, mely pedig lényegileg nem más, mint azon megromlott és elfajult szenvedélynek következménye, melynek minden sze- mérem nélkül hódolni szeretnek. Mi által lehetséges az ilye- neket felvilágosítani és meggyőzni? Talán a Szentírással, minden idők hagyományával, a hittani tudományokkal ? Mesék ezek, hangoztatják, és egyedül az egyszerű népnek valók. Bölcselet és okoskodás kell nekünk, mert minket, mint modern, felvilágosodott bölcseket egyedül ez győz meg, ez érteti meg velünk az igazságot — rebegik vak- merő elbizottsággal. Ha úgy akarják, elfogadjuk a kihívást. Mellőzzük a szent tekintélyt, bölcseletnek bölcselettel, okoskodásnak okos- kodással felelünk és sz. Ágostonnal mondjuk: »Bes cum re, ratio cum ratione pugnabit« és azon leszünk: hogy a régi pogány hires bölcsészek és a múlt századbeli hitetlen fel- világosultak, a modern kereszténynek gúnyolt bölcsészek- nek tóvelyeit megcáfolják; nem azért, mintha felnyitni akarnák szemeiket, hogy az igazságot átlássák, minthogy »malitia illorum excoecavit illos«, hanem hogy sokakat az általuk hirdetett nézetektől megóvjunk, s az egyedül üdvö- zítő szent hitben megtartsunk. Sokan talán nem is tudják, miért van mai nap oly sok hitetlen, kik mint megromlottak, minden igyekezetüket oda irányozzák, hogy másokat is hálójukba kerítsenek, és mindent, ha lehetne még a vallást is megsemmisítsék. Ha a vallás egyedül azon boldogságot Ígérné, melyet mindenki rosszra, hajlandó természeténél fogva óhajt, ez előttük ked- vés, és nézetükkel egyező volna; de mert a vallás Istent,
