Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Dr. Demkó György: A gyermekek vallása
A GYERMEKEK VALLÁSA. 337 11a a szülőknek vallásuk nincs, mindenik szülő külön-külön rendelkezhetik a nem szerint őt megillető gyermek val- lásáról. Ennek előrebocsájtása után, kérdés: 1. Szabad-e a katholilcus szülőnek vallásos nevelés tekin- tétében nem szerint megosztani gyermekeit a nem katholikus szülővel? és 2. Szabad-e a katholikus szülőnek a nem katho- likus szülővel oly irányban egyezkedni, hogy mindkét nemű gyermeke ne a katholikus vallásban neveltessék ? Miután — mint fentebb kimutattuk — a katholikus szülő joga gyermekei vallásos nevelése terén korlátolt: mindkét kérdésre határozott »nem«-mel kell felelnünk; mert ámbár az állam törvénye a katholikus szülőt, mint polgá- rát, ép úgy feljogosítja, mint nem katholikus polgárait, hogy gyermekeit vallásos nevelés tekintetében megoszsza, vagy arra nézve a polgári törvény korlátái között egyez- kedjék: mindazonáltal, mert a katholikus szülőnek katho- likus jellege eltörölhetetlen és a katholikust polgári minőség- ben is kötelezi; továbbá, mert a katholikus szülőt gyermekei vallásos nevelése terén természeti, tehát isteni törvény és hitbeli meggyőződése is kötelezi, hogy mindkét nemű gyér- meke katholikus legyen, melyen semmiféle emberi hatalom nem változtathat: világos, hogy katholikus szülőnek sem megosztania nem szabad gyermekeit vallásos nevelés tekin- tétében, sem azoknak a nem katholikus vallásban való neveltetésébe beleegyeznie, nem szabad. De menjünk át a részletekre! Vannak vegyes házasságok, melyeket katholikus kérész- tények nem katholikus keresztényekkel kötnek. Ezeket nagyobb világosság okáért »szorosabb értelemben vett vegyes házasságokénak nevezem. Ámde hazánkban legújabban a katholikus polgárok köthetnek államilag érvényes vegyes házasságokat izraelitákkal és felekezetnélkiiliekkel. Igaz, hogy ez államilag érvényes házasságokat nem ismeri el mindig a katholikus egyház érvényeseknek; mindazonáltal értekezésem keretébe vág, hogy foglalkozzunk az ezekből származó gyermekek vallásának jogi kérdésével is. S ameny22 Hittudományi Folyóirat. 1897.
