Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Irodalmi értesítő
305 bizalmukat arra, bogy annak segítségével szivükbe lásson s végre bírjon nevelői tapintattal a büntetés és jutalmazás kiszabásában. E felette fontos tulajdonságok azonban mind kárba vesznek, ha hiányzik az összehangzás és egyetértés a tani- tásban tekintettel a többi tanerőre (V. rész), mert minden tárgy bő anyagot nyújt a vallás-erkölcsös érzület fejleszté- sere ép úgy, mint annak tönkre silányítására. Fontos szerepet játszik e nevelésben az is, hogy a hittanító a rendes gyüle- kezeteken résztvehessen, melyeken neki jogos felszólalást biztosítsanak és megjegyzéseikkel az összeműködést meg- könnyítsék s igy a vallás erkölcsös oktatás módszere minél pontosabban megállapíttassák és ellenőriztessék. Mindezen módozatokhoz nem csekély mértékben hozzá- járul az iparos család maga is úgy gondos figyelmeztetéseivel, mint vonzó példaadásával (VI. rész). Azon felmerült és sokszor hangoztatott kérdésre, vájjon mily időben oktattassék az inas lattanban, megfelel a szerző a VII részben s a hittanítás idejét, mint legalkalmasabbra, vasárnapra teszi azon kikötéssel azonban, hogy az inas az nap más tárgyból oktatásban ne részesüljön. Ha azonban ez nagybajjal járna,ezen oktatás bármely napon is eszközölhető, de a hittanítás mindig előzze meg a többi tárgyat. A helyre vonatkozólag nem javalja a templomot a tanítás színhelyé- nek olyan helyen, hol elegendő tanterem áll a tanító rendel- kezesére, fegyelmezés szempontjából; ha ennek szűkében van, úgy a templomra szorítkozzék. A hitoktatás a tanonciskolában eddig ingyen történt, de »el kell követni minden lehetőt, hogy az államot, vagy esetleg községeket arra bírjuk, hogy e célra áldozatot hozni ne sajnáljanak«. A VIII. részben a tananyagokról szólva bevallja a nagy tájékozatlanságot, mely eddig tapasztalható annak helyes beosztására vonatkozólag és azt ajánlja, hogy »az ipariskolában az összes vallásoktatást a katekizmus köré kell csoportosítanunk«, hogy így a tanonc megtanulja azt, ami okvetetlenül szükséges, hogy tudjuk és higyjük. Praktikus 20 irodalmi értesítő. Hittudományi Folyóirat. 1897.
