Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kováts Sándor: A Szentírás Tárkányi-féle szövegéről
A SZENTIRÁS TÁRKÁNYI-FÉLE SZÖVEGÉRŐL. 215 •et avis ad volatum, wie der Vogel zum Flug. T. és a madár repülésre. Ján. 6, 17. et tenebrae jam factae erant et non venerat ad eos Jesus. T. és Jézus nem jött, helyesen: még- sém jött . . . Gén. 18, .4. afferam pauxillum aq uae et lavate pedes vestros. T. és (!) mossátok meg. Mat. 26, 53 an putas quia non possum rogare patrem meum et exhibebit mihi modo plusquam 12 legiones Angelorum? T. és ad nekem. Isaj. 2, 3. Venite et ascendamus montem Dni ... et docebit nos vias suas. T. és (!) ő megtanít. Föltételes mondatok, néha mint a zsidóban a ha kötszó mellőzésével, egyszerűen fordított szórenddel fejeztetik ki, ami a németben is szokásos, a magyarban már szokatla- nabb, mégis magyar bibliánk mindig szószerint fordítja a Vulgátát pl. Prov. 25, 16. mei invenisti, comede quod suffi- ■cit tibi. Eccli. 21, 1. Fili peccasti? non adjicias iterum. Jac. 5, 13. tristatur aliquis vestrum ? oret; aequo animo est ? psallat. Infirmatur quis in vobis? inducat presbyteros eccle- siae et (ut) orent super eum. A föltételes mondat jelzésére parancsoló mód is hasz- mái tátik és utána et áll, pl. Gén. 42, 18. facite quae dixi et vivetis. T. cselekedjetek, amint mondottam, hogy éljetek, helyesebben: ha megteszitek amit mondtam, élni fogtok. Mát. 7, 7. petite et dabitur vobis, quaerite et invenietis, pul- .sate et aperietur vobis. Még erősebb hebraismus,1 ha mindkét mondatban pa- rancsoló mód áll, pl. Is. 8, 9. Congregamini et vincimini. T. .gyűljetek bár egybe, le fogtok győzetni. Job. 22, 21. aequi- ■esce ergo ei et habeto pacem. T. engedj tehát neki és legyen békességed! stb. Továbbá sokszor a tőmondat alanya az abl. abs.-ba bele vétetik pl. Ex. 12, 31. Vocatisquc Pharao, Moyse et Aaron nocte ait. T. és Fáraó azon éjjel híván Mózest és Aront, mondá; helyesebben: hívatván Mózest és Aront éjjel mondá Fáraó. 1 A héber feltételes mondatszerkezetről. L. Stier, Hebr. Gramm, t. Gimnasien. 1881. p. 89—90. és H. Strack Hebr. Gramm. 1885. p. 141 - 44.
