Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kováts Sándor: A Szentírás Tárkányi-féle szövegéről
204 KOVÁTS SÁNDOR SZ; [az din-1 talán jó volna a liehezet hiányjellel jelezni, igy a kiejtést mégközelítné a laikus is], a pé ha däges-e van. p, ha nincs f, a cüdé magy. (ssz) vagy c, a koph egyszerű k , a többi a magy. s, t, tehát pl. Kédár, Kádmiéi; a dägSS forte kettőzésével fejezendő ki. A magánhangzók: á, e, é, i, i, ó,. 0, 11, u, de már nagyon megszokott és szinte meghonosodott neveknél tér- mószetesen tekintetbe kell venni a Vulgátán alapuló szoká- sunkat pl. Jehásuo helyett marad Jozsue: a Sva mobilé-t rendesen e-vel, a sva compositum-ot a megfelelő rövid hang- zóval; de itt is kivételt képezendenek a már bizonyos alak- ban megszokott nevek pl. ןענכ., Vulg. Chanaan, (Kéna‘an) magy. Kánaán, אבס Vulg. Saba, (szóba), magy. Szába. A Vulg. LXX. vocalisatioja hacsak probabilis v, pláne már megszo- kott, megtartandó. Ami a végzeteket illeti, természetesen helyesebb sze- ráf-ok, mint szerafim-ok; továbbá természetesen megtartandó Izaiás, Jeremiás a megszokás alapján, mert ez főszabály szintúgy Szodoma; a népnevek közül persze pl. a íiliszteus már nagyon megszokott alak, de egyébként a latin-görögös végzetet ki kellene irtani. Magy. bibliánk a tulajdonnevek átírásában egyszerűen a Vulgátát követte, de ignorálta azt, hogy a c mindig k-nak olvasandó; továbbá, hogy sz. Jeromos csak azért ignorálta a szín, illetve számekli és a sin meg czádé közti különbséget, mert a latinban nem volt megfelelő betűje; világos, hogy a magyarban e különbséget ignorálni nem szabad, mert van megfelelő betűje. Ennek kitüntetésére és a tervezett átírás bemutatására szolgáljon a következő táblázat I. Chron. 1. fejezetéből: Héber szövegben. A LXX-ban. A Vulgátában. Tarkán', i ford. Nyelvészeti átírás. Népszerű átírás. םדא X 7 Adam 'Adam ’Ädäm Adám תש W Seth Szet Séth Sét v. Szét שונא ’Evi.? Enos Enosz ,Ends Enos 'וי4 Ka'tváv Cainan Kainan Kenan Káinán לאללהמ M c/XsXtX Mai aleel Maláleel Mahälal’el Mahalálél
