Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Erényi Károly: A szónoklás mestersége

134

ERÉNYI KARÓI. Y

legyen bensőnknek; viselje magán a jó előadás kellékeit,, de e mellett maradjon nemesen egyszerű, hogy unalmassá, túlhajtóttá ne váljék.

*

* *

Ezekben előadtam volna mindazt, amit én prediká- dóinkban elhibázottnak tartok. ítövid vázlat ez, az igaz, de a részleteket kidolgozni, a megjavításnak minden esz- közét és módját széttagolni és előadni, nem lehet e rövid elmefuttatás célja és rendeltetése. Erre tán nem is elég egy embernek agya és fáradsága. Elméletnek és tapaszta- lásnak kell összefognia, hogy e téren a mondottak nyomán az egyházi szónoklatot felemelje arra a polcra, mely magasz- tos rendeltetése miatt megilleti s a melyről, sajnos! újabb időben többé-kevésbbé lehanyatlott.

Bár mielőbb eljönne az idő, mely a prédikációk e szükséges reformját megteremné!

De azért nem szabad ölbe tett kezekkel várnunk e boldog időre; ellenségeink, az egyháznak gyalázói és rágalmazói nem nyugosznak sohasem; a keresztény nép, Jézus juharnak e jámbor és türelmes nyája éhesen vágya- kozik az isten igéje után mostanában is, — minek hagynék mi e jó népet forró vágyában elsenyvedni? s az egyház ellenségeit minek hagynék ellentállás nélkül garázdálkodni az úr szőllejében?

Minden pap, ki pásztora e nyájnak s munkása e szől- lőnek, vegye komolyan és lelkiismeretesen magasztos hiva- tását s állja meg helyét becsülettel és kitartással.

A mi fegyverünk az imádság és szó hatalma.

Amabban legyen buzgó és állhatatos, emebben pedig képezze magát! Képezze magát félő gonddal és törhetetlen buzgalommal, hogy igaz hirdetője legyen Isten akaratának. Ke vegye könnyen feladatát, ne tartsa a szószéket üres frázi- sok vásáros bódéjának, hanem vigye oda a meleg szív hevét, a tudományos lélek delejét, hogy magához vonzza s lekösse hallgatóit. Ke sajnálja az időt, melyet a készülésre fordítania kell, ne gyötörje hallgatóit elavult beszédekkel,