Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Erényi Károly: A szónoklás mestersége
A SZÓNOKLÁS MESTERSÉGE. 125 mely elfogja őket. a hidegség, melylyel hallgatják, csak úgy tájékozhatják beszédének helyes vagy sikertelen volta felöl, mint a feszült figyelem, mely beszéde közben arcukon tűk- rözó'dik vagy a könyek, melyek szemeikben felcsillannak. Ezek szerint válogathatja szavait. Szent Ágoston találó példáját mutatja ennek. Caesareá- ban, Mauretaniának egyik városában prédikált. E város lakói közt azon utálatos, valósággal szörnyűséges szokás dívott, hogy a lakosok az óv bizonyos napjában egymás közt gla- diatori játékokat rendeztek. Ez otromba játékok persze vér- ontás nélkül el nem múlhattak; minden évben volt egy-két, sőt több áldozata. ■ Szent Ágoston le akarta szoktatni őket ezen őseiktől öröklött véres divatról. És prédikált nekik szépen és hosszasan. A nép hallgatta őt; figyelemmel lesték szavait s beszéde végén hangosan adtak kifejezést tetsző- síiknek. Ezzel sz. Ágoston nem elégedett meg s beszélt nekik újra és újra. Más húrokat kezdett pengetni, megra- gadta szivüket, miután elméjüket már hatalmába kerítette • fokról-fokra, nyomról-nyomra kisérte hallgatóit az érzelmek Imllámzásában, S mikor látta, hogy könyeik kicsorúlnak, hogy öregek s ifjak versenyt sírnak egymással, akkor megnyugo- dott; — biztos volt beszédének sikere felől. Valóban, néhány óv múlva Caesareában senki nem áhítozott véres játékok után. így kell tenni a mostani szónokoknak is. Hallgatóik- tói, kiknek üdvét szivükön viselik, tanulják el, hogy mit és hogyan kell beszédjükben felhasználniok. így lesz beszédjük népszerű, meg fogja érteni mindenki, s a hatás nem fog elmaradni. Amiket eddig elmondottam, azokban igyekeztem fel- fedni azon hibákat, melyek jelen egyházi szónokainknál legközönségesebbek. Nyomban utána megjelöltem a módot is, hogy miként szabadulhat egy lelkiismeretes szónok azon hibáktól, melyek eléktelenítik s hatástalanná teszik beszédjét. Csakhogy ezzel még korántsem merítettem ki azon kérdést, hogy melyek prédikációink hiányai.
