Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Erényi Károly: A szónoklás mestersége
A SZÓNOKLÁS MESTERSÉGE. lia 2. — Az egyházi beszédek további célja, hogy tanítson. Megtanítsa a hallgatókat mindarra, amit hinnünk, remélnünk és cselekednünk kell, hogy üdvözüljünk. E cél elérésére tehát nem szorítkozhatunk egyetlen- egy prédikációra, hanem az egyházi szónoknak erre kell törekednie beszédeinek egész sorozatában. Csakhogy egyházi szónokaink éppen ezt nem tartják szem előtt. Egy óv lefolyása alatt beszélnek mindenről, de abban módszert, összefüggést vagy következetes egymás- utánt felfedezni bajos lenne. Ennek eredménye az a szomorú valóság, hogy némely egyházközségben a hívek a hit dől- gaiban teljesen tudatlanok és sötétségben vakoskodnak. Hisz nem is csodálhatjuk. Úgy az egyes beszédben, mint a beszédek egész soro- zatában bizonyos vezető főcélnak kell végig vonulnia. De a szónokok legnagyobb része, nagyobb könnyűség kedvéért, kikap egy-egy neki tetsző részt s azt kidolgozza a saját felfogása szerint; a következő alkalommal ismét csak neki tetsző thémát keres s így úgyszólván szótforgá- csolva, széttagolva dobja oda híveinek a legnagyobb dogma- tikai igazságokat, a legszebb erkölcsi tételeket, amelyek így szétszedve elvesztik szépségüket és minden vonzó vará- zsukat. így történik meg aztán, hogy bizonyos dolgok százszor és ezerszer ismételteinek a szószéken, másokról, tán lénye- gesebbekről pedig évek során által hallgatunk. S így megesik a szegény hívekkel, hogy míg a vallási igazságok egy részéről vékony fogalommal sem bírnak, addig másokat a megúnásig hallhatnak. Sem ez, sem amaz nem szolgál a hívek épülésére. S ez a legnagyobb hibája, hogy ne mondjam szeren- csétlensége mai prédikálási módszerünknek. Ezt a sarkalatos hibát egy hivatása magaslatára emel- kedni akaró egyházi szónoknak ki kell küszöbölni minden áron, mert enélkül predikálása semmit sem ér. Jézus Krisztus mondotta: »— docete omnes gentes, servare omnia, quae- cumque mandavi vobis.« (Mát. 28. 19.) Ebből világosan 8 Hittudományi Folyóirat. 1897.
