Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Erényi Károly: A szónoklás mestersége

'108

ERKXYI KAROLY

bitó׳ balzsam; —■ majd lesújt és felemel; megsuliogtatja felettünk az Isten büntető ostorát s 11a megremegünk, ba lelkünk félve zsugorodik össze e metsző igazságok hallatára, akkor vigasztaló szavával megmutatja a jóságos, az irgalmas atyát, ki szívesen megbocsát tékozló gyermekének. Máskor meg buzdít és bátorít, hogy szembeszálljunk mindennel, ami végcélunk elérésében gátolhatna minket.

Ez egy igazán jó szónoki beszéd eredménye!

Sajnos, hogy manapság nagyon keveset találunk ilyet. Ha sorba látogatjuk templomainkat, melyeknek szószékein Isten igéje hangzik, csak nagyon kevés oly beszédet fogunk hallani, mely csak némileg is megállaná helyét az egyház nagy szónokai mellett.

Keresem a hibát.

Talán a megkészített beszéd nem üti meg a mértéket ? vagy a szónok fogyatékos előadása oka e silány hatásnak, mely nem termi meg a lelki megújulás gyümölcseit ? Néha ez, néha az, — legtöbbször mindakettő karöltve szállítja le az egyházi beszédet ama magaslatról, melyen mindenkor állania kellene.

Pedig ennek sohasem szabadna megtörténnie. Nagy vétek és bűnös könnyelműség, különösen napjainkban, midőn a vallástalanság és hitközömbösség egészen a templom ajtajáig, sőt az oltárig tolakodik s talán éppen a szószék alatt hallatja fitymáló és gúnyolódó megjegyzéseit.

Mi, akik magunk is egyházi szónokok vagyunk, e kérdésen közönyösen át nem surranhatunk. Mindig nagy hasznunkra lesz, ha szem előtt tartva egy-egy áttanulmá- nyozott beszéd-remeket, egjdbevetjük azt a mai termékekkel, melyeket tucatszámra produkálnak folyóirataink.

Nem akarok rhetorikai értekezést írni; csak szemlét akarok tartani az egyházi szónoklat terén, hogy reá mutassak azon hibákra, melyekben a mai egyházi beszédek leled- zenek.

Előre kell bocsájtanom, hogy manapság is vannak tisztességes kivételek. Hacsak speciális magyar viszonyainkat ,tekintem is, igen szép és teljesen korrekt beszédeket- talál-