Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
A KERESZTÉNY HÁZASSÁGI JOG ALAPJA A RÓMAI JOGBAN. 89 ómennek tartották, felbontását pedig malum ómennek s ezen balszerencse jóslata alól nem egyhamar tudtak kimenekedni. Volt család, melynek maradókait századokon keresztül sze- rencsétlen, sőt átkozott utódoknak tartották, mert valamely ősük szerencsétlen házasságot kötött. Nem is volt minden házasság fölbontható a személyekre való tekintettel. így a flamen nem válhatott el soha nejétől, sőt ha flaminica meg- halt, a flamen kénytelen volt lemondani hivataláról, mert a római nép a flamen és flaminica együttélését olyannak vette, mint a lélek és test viszonyát, egyik a másik nélkül nem élhet hivatásának. Ezt nem a jus civile, hanem a jus sacrum rendelte s ez kitérj észté rendeletéit az összes szent dolgokkal foglalkozókra. Volt más eset is, amelyben az. elvá- lás nem volt semmi szin alatt sem megengedve s ez a pat- ronus házassága alibertinával, melyről már megemlékeztem s amely egyetlen feltételt, a patronus manumissióját kivéve, örökös felbonthatatlansággal járt. Ha a férj és feleség hosz- szabb idő múlva (pl. három vagy négy év elteltével) ismét házasságra léptek, másodszori házasoknak neveztettek. Erről egynéhány sorban. A római jogászok az első házasságot követő házasságokat, tehát nem csupán az elsőt közvetlen követőt, másodszori házasságnak nevezték. A másodszori házasságot megtűrték, de rossz néven vették,1 sőt nem rit- kán pénzbüntetéssel is sújtották. Ez volt az ú. n. damna propter secundas imptias. A házasság, tudjuk, a nő részéről capitis deminutio minimumot eredményezett s ez minden ismétlődő házasság- nál viszont ismétlődött; nem szerették már azért sem a másodszori házasságot, mert abban turbatio sanguinist lát- tak, ha a leány több családdal kerül rokonságba, több házi oltárnak lesz papnója, de ha vagyonjogilag veszszük is a dolgot, a birtok, örökség felosztásánál, nagy zavarokat okoz- hatott. Csupán az oly nő volt igazán megbecsülve, aki csak egyszer ment férjhez. A költők is dicsőítették s általán a római társadalom így emlegette: »unius viri Virginia, uni ' Cod. V. I\T. 6.
