Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Irodalmi értesítő
813 kereszténység szentirataival összehasonlítsa. A legújabb iro- dalmat mindenütt értékesíti. A magyar irodalomra, nemcsak a katholikus-, hanem a protestánsra is, kiváló figyelemmel van. Elmegy a legeslegújabb eszmeáramlatokig, megemlé- kezik Brunetiéreről, Berthelotról, Fodorról, Balfourról stb. Eközben mindig igyekszik gyakorlati lenni s majd a tan alkalmazására, majd egyes helytelenségekre, pl. a kereset tragikumának kifejezésére figyelmeztet. Az előadás mindenütt rendkívül világos és magyaros. A szerző kerüli az idegen szókat, mindent magyarul és magyarosan igyekszik kifejezni, általában szerencsésen. A címben és többször használt »alapforrás« szót azon- ban nem helyeslem, mert az »alap« és a »forrás« két oly kép, melyet egybefoglalni nem lehet; jobb lett volna a pályatétel kifejezésénél: »kútforrás« maradni. Nagyon ügyesen jár el a szerző, mikor az I. részt nem így címezi: »A Szentírás«, hanem így: »Hitünk első alapforrása (kútforrása) a Szentirás« ; és a II. részt: »Hitünk második alapforrása a hagyomány«. De »Mózes könyveinek történelmi alapja« helyett talán jobban mondta volna így: »Mózes könyvének hitelessége.« A művet két függelék egészíti ki: A trienti-vatikáni hitvallás és a Syllabus, mind a kettő latinul és magyarul. A munka kiállítása rendkívül fényes, ára meg szinte példátlanul olcsó: a nagy kötetre terjedő tudományos munka ára 2 frt. Ily áron széles e hazában még csak egy kiadónál kaphatni könyveket: a »Jó és olcsó könyvkiadó-társulatnál«, melynek mai neve: »Szent-István-Társulat.« Budapest. Mikkoteros.
