Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

A konstantinápolyi görögkeleti patriárka körlevele az egyház egységéről. Görögből fordította Kupár Rezső

733

effélékről, egyúttal azt is állítván, hogy az igazak jutalma- zása még az általános feltámadás és az utolsó ítélet előtt tökéletes.1

XIII. A hét első zsinat egy szent, közönséges és após- toli egyháza dogmául vallja, hogy az egyedüli tiszta és szeplőtelen fogantatás az Isten egyszülött Fia és igéjének természet fölött való megtestesülése a Szent Lélek által Szűz Máriától, ámde a pápai egyház itt is megint újítást hozott be, új dogmát hirdetvén ki az Istenszülőnek szép- lőtelen fogantatásáról, ami a régi egyházban teljesen isme- rétién volt s ami ellen későbben a legkiválóbb pápapárti theológusok is hevesen harcoltak.2

XIV. A két egyház között való e komoly, lényeges és mint kimutattuk, nyugaton létrehozott különbségeket O szentsége mellőzvén, azt állítja, hogy az elszakadás leg- főbb és első oka a római főpap elsőségének kérdése s utal minket a forrásokhoz, hogy keressük föl, miképen gondol- koztak őseink és mit hagyományozott reánk e tekintetben a kereszténység őskora. Ámde ha az első kilencz század egyházának egyetemes zsinataihoz és egyházatyáihoz for- dulunk, azt találjuk, hogy a római püspököt soha sem te- hintették az egyház legfőbb csalatkozhatatlan fejének, s hogy minden püspök feje és kormányozója a saját egyhá- zának, nem leven alájavetve másnak, mint csak az egye- temes egyház intézményeinek és határozatainak, melyek egyedül csalatkozhatlanok, nem lévén kivéve ez alól a sza- bály alól a római püspök sem, amint az egyháztörténelem bizonyítja. Egyetlen, örökké való halhatatlan feje az egy- háznak a mi Urunk Jézus Krisztus, mert »0 az egyház testének feje « (Kolas. I. 18.), aki az ő isteni tanítványaihoz

1 Mindezekre nézve Leo Allatius »De purgatorio« című remek munkájában találhatni annak bizonyítását, hogy a görögök a 7 első zsinat első 9 századában e tekintetben ugyanazt hitték, amit ma hisz az egyetemes egyház.

1 Erre vonatkozólag lásd Passaglia ismeretes munkáját a B. Sz. szeplőtlen fogantatásáról. Ismeretes N. Sz. Bazil nyilatkozata, mely átkot mond arra, aki azt állítja, hogy a sz. Szűz csak egy pil- lanatig is bűnben, tehát Isten utálatának tárgya lett volna.