Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
XIII. Leó pápa Ő Szentségének körlevele az egyház egységéről
645 menedéked az egyház. Magasabb az égnél, tágasabb a földnél. Sohasem öregszik és mindig életerős marad. S azért a Szent- ■írás, erősségét és állandóságát bizonyítva, hegynek nevezi.1 És sz. Ágoston: Azt hiszik (a pogányok), hogy a keresztény- ség vallása csak bizonyos ideig lesz a világon és azután meg- szűnik. Megmarad a nappal, míg a nap kel és nyugszik; vagyis míg idő lesz, nem tűnik el az Isten egyháza, azaz Krisztus teste a földről.2 Ugyanő másutt: Ingadozni fog az egyház, ha ingadozik az alapja; de mi ingatja meg Krisz- tust? . . . Míg Krisztus nem ingadozik, nem fog megingani örökké. Hol vannak, akik azt mondják, hogy eltűnt az egy- ház a földről, mikor még megingani sem tud?8 Az igazságot keresőnek ezeket kell használnia ala- pokul. Az egyházat Krisztus alapította és szervezte s azért, ha természetének mivoltát keressük, mindenekelőtt tudnunk kell, hogy mit akart Krisztus és mit létesített. E szabály szerint első sorban megállapítandó az egyház egysége, amelyről jónak láttuk a közhaszon előmozdítása végett e kör- levélben egyet-mást elmondani. Hogy Jézus Krisztus igaz egyháza csakugyan egy, a Szentírás világos és számos helyeiből oly bizonyos mindenki előtt, hogy nincs keresztény, aki tagadni merné. De az egység természetének megítélésében és megállapításában sokakat félrevezetnek a különféle tévedések. Az egyháznak nemcsak megalakítása, de egész szervezete a szabad aka- rattal létesített dolgok közé tartozik, tehát az ítéletnek ahhoz kell magát tartania, ami valóban megtörtént s nem szabad azt kutatni, miként lehetne egygyé tenni az egy- házat, hanem miként akarta egynek az, aki megalapította. Már pedig, ha a megtörtént tényeket tekintjük, Jézus Krisztus nem olyannak alakította és szervezte az egyházat, hogy több társaságot egyesítsen magában, amelyek hason- lók ugyan egymáshoz, de amelyek különállók s amely e két nem ama kötelékek fűznek össze, amelyek az egyhá1 Horniba de capto Entropio n. 6. 8 In Ps. 71. n. 8. 8 Enarratio in Ps. 103. sermo 2. n. 5.
