Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

A «Hittudományi Folyóirat» előkelő könyvtárakban

sátán az első pillanatban őt meg ne illetné. De Mária és az ő fia ettől mentek maradtak.«

F) Ps. LXVIII. (Vulg. 67.) v. 26. A héber szerint: »Elől mennek az énekesek, azután a húrpengetők a doboló leányok (‘alamőth) között.« Ha meggondoljuk, hogy az ó-szö- vétségben a zsidóknál, de sok helyütt még a pogányoknál is, a vallásos szertartások alkalmával az énekes fiúk és leá- nyok karába csakis szüzek vétethettek fel: akkor nem is csodálkozhatunk a fölött, hogy a protestáns és rabbinusi értelmezők nézete teljesen összehangzó arra nézve, hogy e helyen‘alamótli semmi esetre sem jelenthet mást, mint »tiszta szűzek«-et. Azon protestánsok közül, a kik ez archaeologiai ténynyel tisztában vannak, senki sincs eltérő nézeten. A rab- binusi felfogás igazolására pedig elég hivatkoznunk a zsidók egyik nagy tekintélyének, Raschinak szavaira. 0 e helyet így értelmezi: »‘alamőth között, akik doboltak; azaz: Mir- jam és fiatal társnői között«. Már pedig fentebb láttuk (5. sz. a.), hogy Mirjam annyi a rabbinusok előtt, mint »semper virgo« ; s jóllehet Raschi téved abban, hogy e zsol- tárt a Vörös-tenger mellett tartott ünnepre vonatkoztatja, azonban mégis a rabbinusi hagyománynak s a nyelvszokás- nak megnyilatkozását látjuk abban, hogy az‘alamőth között Mirjamot, a »semper virgo«-t véli jelen lenni hozzá hasonló társnőivel együtt. Rabbi Ibn Jechai1 szintén így szól: »fiatal »virgo«-k között, kik doboltak; Mirjamok dobolva s tánczolva«.2

G) Cant. L, 3. (Vulg. 2.) »Kiöntött olaj a te neved, azért szeretnek téged a szüzek (‘alamőth). Ezen ‘alamőth alatt a zsinagóga mindig szüzeket értett, s ez nem is lehet más1 Lásd Rohling, u. o.

2 A rómaiak felfogására nézve e tárgyban Horatiusnál e soro- kát találjuk : . . . »O colendi

Semper et culti date quae precamur Tempore sacro:

Quo Sibyllini monuere versus Virgines lectas puerosque castos Dis, quibus septem placuere colles,

Dicere Carmen.c (Carmen saeculare.)