Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
52 — tósággal és indító erővel bir, hogy ehhez fogható bizonyító erő semmiféle tudásban nem található, mert minden tudás csak véges tévedhető értelmen alapul. így tehát hitünk mig egyrészről a szembetűnő bizo- nyosság hiányával egyik tekintetben homályos, más részről más tekintetben a végtelen s tévedhetetlen isteni értelem erejével szerez legfőbb bizonyosságot a hitigazságokról. Azért akinek igazi természetfölötti hite van., annak értelme a hitigazságokhoz oly erősen ragaszkodik, hogy hitében semmiféle ellenvetés vagy szenvedés meg nem ingatja. A hit ezen bizonyosságáról szól Üdvözítőnk, midőn mondja: 1 »Ég és föld elmúlnak, de az én szavaim el nem múlnak.« Szent Pál így szól:2 »Tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok« stb. Szent János pedig ezt mondja:3 »Ha az emberek bizonyságát elfogadjuk, Isten bizonysága nagyobb.« A hit bizonyosságát tanítják az egyházatyák is. így szent Vaziil ezt mondja: 4 »Quemadmodum in iis, quae oculis apparent, potior videtur experientia, quam ratio causae; sic in sublimibus dogmatibus potior est ratiocinationum com- prehensione ipsa fides.« Szent Ágoston így nyilatkozik a hit bizonyosságáról: 5 »Facilius dubitarem vivere me, quam non esse veritatem, quae per ea, quae facta sunt, intellecta conspicitur.« Szent Yictorról nevezett Richard így szól:6 »Quotquot veraciter fideles sumus, nihil certius tenemus,, quam quod fide credimus.« Szent Bernárd pedig kijelenti, hogy a hit a kételyt nem engedi meg: 7 »Fides ambiguum non habet; aut si habet, fides non est, sed opinio.« Másutt Abaelárd ellen így ir:8 »Denique in primo limine Theologiae, vel potius Stultilogiae suae fidem definit aestimationem. <« ־ Luk. 21, S3. 2 II. Tim. 1, 12. 3 I. Jan. 5, 9. 4 Ep. 43. ad Greg. Nyssen. 6 Conf. lib. 7. cap. 10. 8 De Trin. c. 2. 7 De cons. 1. 5. c. 3. 8 Epla 190. ad Innoc. II. c. 4.
