Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Zubriczky Aladár: Fejlődik-e a keresztény ethika?

494

mintegy természetesnek látszik a kimerülés, a hanyatlás. Erre a, korra céloz Fr. A. M. Weisz, mikor azt mondja: »Theologiánk elődeink theologiájával nem mérkőzhetik.«1

Egy etkikai szakban észlelhetünk csak ezen időtől máig haladást és ez a kazuisztika. A jansenizmussal foly- tatott óriási küzdelem ennek a theologiai szaknak okozta a legtöbb kellemetlenséget. Innen volt a vele való folyto- nos foglalkozás, innen az óriási vita a probabilizmus körül, mely szent Alfonzban végre megoldást és azóta lényegileg sz. Alfonzéval egyenlő, de formailag helyesebb tételes kife- jezést nyert.

Ha ezen a téren sokszor gondosabban mérlegelték is a tekintélyek számát, mint érveik súlyát: e téren azért tagadhatatlan a haladás. De az ethikának ez a fejlődése egyoldalúvá tette e tudományt. P. !Toldin mondja: »Bizo- nyos, hogy a kazuisztika ma hasonlíthatatlanul fölebb áll mint a tulajdonkópeni morál - theologia.« 8 Gondolatának tovább fűzésében azután megmondja, mit ért tulaj dónké- peni morál-theologia alatt. Érti a kér. erényéletnek, a mo- ráltheologia ezen tulajdonképeni tárgyának elhanyagolását.

A keresztény ethika ezen pozitív és spekulativ ré- szének feladata a keresztény erényeknek teljes rendszerét adni: megállapítani, milyen viszonyban állanak az éré- nyék általában és különösen az ember lelki képességei- vei és erőivel; mi a tárgya minden egyes erénynek külön-külön a maga természete szerint; mik az elemei és minő a genezise az egyes erényes cselekedetnek és az erénynek mint habitusnak stb. Ezzel ellentétben a kazuisz- tika más alapon indul el, egészen gyakorlati alapon és gyakorlati céllal: sorra veszi a parancsokat és kötelessé- geket.

Ha ez utóbbi unos-untig elég is a gyóntatószékben a biró számára, tagadhatatlan, hogy az ethikának mint tudó- mánynak megfelelőbb és szükségesebb tárgya az előbbi

1 Theol.-prakt. Quartalschrift. Linz. 1894. 173. old.

a Zeitschrift für kath. Theol. Innsbruck. 1879. 379. old.