Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Zubriczky Aladár: Fejlődik-e a keresztény ethika?

492

való viszonyát akarja mellőzni, az akaratszabadság vedel- mének az erkölcsi eszme másik lényeges alanyi mozzanatát kell oltalmaznia épen oly számos mint heves támadókkal szemben.« Az utóbbi mű a legmegtámadottabb pontot, amely egyszersmind a legfontosabb, mert vele esik, vagy áll az ethika; a szabad akaratot védi a moralstatisztika, a Lombroso-fóle anthropologiai iskola, a physiologiai psycho- logia, a modern spekuláció és a mechanikus világnézet támadásai ellen.

Ennek a munkának fölemlítése nem a kitűnő mű ismertetése végett történt, de a miatt, hogy lássuk a kérész- ténységen kivid álló ethika végleges, sokoldalú és általános bomlását, másrészről a természetes "ethikának a kér. ethika bűvös körében való életrevalóságát.

Ami a •protestáns ethilcát illeti, az, ha nem konszer- vativ — amint manap általánosan nem az -י- vagy egy fokkal sem jobb a modern, tisztán bölcseleti ethika vég- elgyengülésénél vagy üres általánosságokban mozgó erköl- csösködéssé válik, amely, ha néhány szentírási idézetet elveszünk belőle, alig több mint a tiszta becsület-morál vagy az eszthetika morálja.

Az előbbinek az a mintaképe, amelyre a német erkölcsnemesítő társulat hirdetett pályázatot, hogy a prak- tikus tanítót és az önállóan gondolkodó szülőt megtanítsa, hogy adjon tanítványának vagy gyermekének minden val- lási gondolattól ment, szabad etliikai oktatást.1 Ha pedig némileg tart még a kereszténységhez, akkor nem az akarat- ban, de a szívben keresi a morált és üres szentimentaliz- mussá válik.

Ha pedig a protestáns ethika vissza akar térni tör- téneti múltjához és az első alapokon akar újra építeni, szükségképen el kell véreznie. Stäudlin szerint: »Ha Luther erkölcsi elveire megyünk vissza, akkor kezünkben elolvad az erkölcstan. Itt nincs erkölcsi szabadság, nincs érdem, nincs magunk erejével szerzett, jó és Isten előtt kedves

1 Linzer Quartalschrift. 1894. 480. old. T. A. M. Weiss. 0. Pr*