Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól

45

Másutt ezt mondja: 1 »Sed ideo dixit »A Domino gressus hominis diriguntur, et viam eius volet,« ut intelligerenius ipsam voluntatem bonam, qua incipimus velle credere, (quoniam Dei via quid est, nisi fides recta ?) illius esse donum, qui gressus nostros propterea dirigit primitus, ut velimus.« Ugyancsak szent Ágoston az, a ki szent Pál ezen szavaira: »Mid van, a mit nem kaptál? ha pedig úgy kap- tad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna ? (I. Kor. 4, 7.) ezt mondja a maga nézetéről: 1 2 »Quo praecipuo testi- monio etiam ipse convictus sum, cum similiter errarem putans fidem, qua in Deum credimus, non esse donum Dei, sed a nobis esse in nobis.«

Ugyanigy tanítja a hit természetfölöttiségét az orangei zsinat: 3 »Siquis sicut augmentum, ita etiam initium fidei ipsumque credulitatis affectum... non per gratiae donum, i. e. per inspirationem Spiritus Sancti corrigentem voluntatem nostram ab infidelitate ad fidem, ab impietate ad pietatem, sed naturaliter nobis inesse dicit, apostolicis dogmatibus adver- sarius approbatur.« A tridenti zsinat így szól a hit terme- szetfölöttiségéről: 4 »Siquis dixerit sine praeveniente Spiri- tus Sancti inspiratione atque adiutorio hominem credere, sperare, diligere aut poenitere posse, sicut oportet ... A. S.« Legújabban a vatikáni zsinat következőleg mondotta ki a hit természetfölöttiségét: 5 »Hanc vero fidem, quae humanae salutis initium est, Ecclesia, catholica profitetur virtutem esse supernaturalem, qua Dei aspirante et adiuvante gratia, ab eo revelata vera esse credimus.« Kissé tovább így foly- tatja: »Nemo tamen evangelicae praedicationi consentire potest, sicut oportet ad salutem consequendam, absque illu- minatione et inspiratione Spiritus Sancti, qui dat omnibus suavitatem in consentiendo et credendo veritati.«

1 Epia 217. Ad. Vital. Carthag. n. 3.

־ De praed. SS. c. 3. n. 7.

3 can. 5.

4 sess. 6. can. 3.

5 Vat. c. 3.