Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
456 lezettséget; a gyermek volt a családi hűség és bizalom jegye és a consortium omnis vitae biztosítéka. Ugyanezt tartották a gyermeknevelésre nézve, mert az a római felfogás szerint úgy illette az apát, mint az anyát. Volt azonban a »liberorum procreandi causa«-nak egy más jelentősége is. A gyermek minden tekintetben örököse volt az apának, s így annál kívánatosabb volt, hogy azoktól, kik valóban szerették egymást és kívánták saját boldogsá- gukat, származzék utód, aki hivatva van, az atya tisztét átvéve, a lareseknek az áldozat bemutatását folytatni, vagyis a leendő famíliának papja lenni. A gyermekszaporítás más szempontból is fontos volt Rómára nézve. Egy oly hódító nemzet, mint a római, való- ban arra volt utalva, hogy életerős, izmos gyermekeket hozzon a világra, akik rémületbe ejtsék ellenségeiket. S miután a házasságot ily célból fogták fel s lényegét tulaj- donképen a procreatio liberorum alkotta, a római családi jog még megengedte azt is, hogy a férj a magtalan nőtől elválhasson.1 Sőt voltak más, a magtalanság esetében kise- gítő eszközök, amiről szintén a Digesták nevezett helyén olvasunk. Ha magtalan volt a nő, más nő pótolhatta helyét a procreatióban vagy saját feleségét is átengedhette a férj, anélkül, hogy ezt Róma házasságtörésnek tekintette volna; megengedte, mert az állam jólléte és akarata így követelte. Azonban téves állítás az, hogy a házasság kizárólag a gyermeknemzés céljából történt volna s csak ez okból lett volna fontos institutio. Volt egy más magasztos oldala s ez volt a szeretet. A hűség vezette a confarreatióra, mint a sze- retet az eljegyzésre. A gyermeknemzés az államra nézve volt fontos, de a házaspárt a szeretet és bizalom tette egygyé, még pedig a két személyt úgy értelmezve: a férfi maga egyedül egy személy, míg az anya gyermekével egy sze- mély. Ha a szeretet felesleges lett volna, nem lenne értelme Modestinus szavainak: »consortium omnis vitae«.1 2 Némelyek 1 Dig. XXIV. III. 7. §. 2 Dig. XXIII. II. 1.
