Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
454 conjunctio maris et feminae. — A conjunctio a római jog- ban nem csupán külső vagy jelen esetben testi összeköttetést jelent, hanem kifejezi a szellemi kapcsot is, amely nem más, mint a hűség. Consortium omnis vitae. A consortium stb. nem azt jelenti, hogy a férfi és a nő elválhatlanokká lettek egész életökre s semmi körülmény sem szerepelhet váló okul: Eóma a matrimonii indissolvibilitas absoluta-t még nem ismerte. ,Nem is így értelmezzük Modestinus valóban szép szavait, hanem: ha csak valami rendkívüli körülmény létre nem jön, házasságuk omnís vitae tartani fog. A divini huma- nique iuris communicatio olyant jelent, mint a magyarban: egy test, egy lélek. Jelenti a szeretet egyesítő hatalmát ; 'az együttélés legpraegnansabb kifejezője. De nem csupán csak ezt jelentik a fent idézett szavak. Tudjuk, hogy a pater familias mutatta be a lareseknek az áldozatot. A törvényes hitves segélyére volt az áldozat bemutatásnál a férjnek, úgyszólva tisztévé vált ezen segítség, mi által ő is az áldó- zatoknál particeps lett. Ez a divini juris communicatio. A nő vagyona férjéé lett, s láttuk a házasság történetében, hogy mily szoros kapocs kötötte a nőt férjéhez, ez a humani juris communicatio. A római jog különbséget tesz a matrimonium és a nuptiae között. A matrimonium a házasságkötés ama neme, mely a jus civile szerint jött létre, a nuptiaé pedig a jus gentium szerint kötött házasság. A római jog a házasságot nem úgy fogta fel, mintha a két házastárs kizárólag állati közösülés céljából élne együtt, de feltételezte a lebilincselő, erős szerelmet, amint ez a matrimoniumnak az Institutiókban található definíciójából kiviláglik: »matrimonium est viri et mulieris conjunctio, individuam vitae consuetudinem continens«.1 Tévednek tehát azok, kik úgy vélekednek, miszerint Eóma a házasságban törvényesített concubinatust látott. . Más volt a concubiná- tus célja és más a házasságé, amint ezt később látni fogjuk. Törvényesített concubina volt, de az nem lett soha parti> Inst. I. 9. §. 1,
