Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

409

zolja. — Hogyan, hát ilyen fércmű, ily a komoly tudomá- nyosságnak még árnyékától is távol eső alkotás szándékoz- nék megdönteni a legszentebb igazságot ? ! A mosolyt követi a bánat, azon könnyelmű lelkekre gondolva, kiket Renan magával rántott a romlás örvényébe. A gondolkodó fő s a józan értelem utálattal fordulnak el az őrületes francia szentségtörő káromlásaitól. Renan nem is a jelzett ténye- zőkre számolt; néki a tudatlan, éretlen tömeg tapsai kellet- tek és komoly mű helyett káprázatos regénynyel lepte meg a kiváncsi világot, a költés ezerbáj ú országának összes ru- góit mozgásba hozva a siker biztosítására.

Renan »Jézus élete« az ős-hazugság remeklése. Szerzője lábbal tipor vallási kegyeletet, történelmet, igazságot s tudó- mányt. Gonosz játékot űz mindazzal, mi szent és csak tagad, tagad majd állít egyetlen komoly érv latra vetése nélkül. Renan művében a felületesség, tudatlanság, rosszakarat, tévely, ha- zugság, rágalom s ellenmondás ölelkeznek. 0 az evangéliu- mokból száműzi mindazt, mi a történet s lélektan köztör- vényeivel nem egyezik, mindazt, mi nem bir természetesség jellegével. O a csodákat puszta szemfényvesztésnek, csalásnak bélyegzi, avagy a hiszékeny tömeg káprázatából magyarázza. 0 Jézusban csak emberi tehetségeket ismer s oly erőket, melyeknek kútfejét ki-ki magában is érzi. Egy-két odave- tett■ hazudtoló szóval siklik át a Szentírás azon helyein, melyek Jézus istenségének napnál fényesebb begyőzői; anélkül, hogy kifejtené a csomót: mikóp vallhatta hát Jézus azonosnak magát az Atya-Istennel, ha ő pusztán ember V Renan gonoszabb, vakmerőbb, szemtelenebb az írástudók és farizeusoknál, hisz ezek mi fogyatkozást sem tudtak az édes Üdvözítő szemére lobbantani és ő — az ember szinte össze- borzad — Jézus isteni személyét, mint húst és vért, mint emberi erények és hibák vegyülékét állítja elénk. Aztáu szerinte Jézus tanítása csupán a »morált« ölelte fel, persze dogmákról hallani sem akar.

— Egyébként »Jézus élete« a legkiáltóbb ellenmondá- sok zűrös vegyüléke. Szerzője magasztal és megró; fölemel, hogy annál mélyebben ránthasson alá. Renan az ember