Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

B98

Istennel való lényegegyeségét. Avagy azon botor állítás, bogy a Megváltó a második fiú, hogy őt az Atya az idő 5500 esztendejében nemzette, hogy a Fiú külön személyisége, idővel az Atyába olvadt át, ez állítás összes részleteivel — mondom — nem egy-e a kereszténység alaptételének: »Egy az Isten három személyben: Atya, Fiú és Szentlélek«, föl- adásával, nem egy-e Jézus-Krisztus istenségének tagadásával ? Egy! De ha így: méltán szorul el az ember szíve a tagadás ez újabb lépésében, az emberi nem átkának megújulását szemlélve, melynek sújtó volta újabb ezreket s ezreket so- dort a hárhozat karjaiba.

Kat 11 árok vagy albigaiak.

A bogomilek elvei lassacskán áttörve az idő s tér korlátáit — nyugotra is átszivárogtak s főkép Dél-Francia- ország hű vérű népénél vertek erős gyökeret, noha Magyar-, Kémet, Felső-Olaszország sem maradtak teljesen mentek a mételytől. Maga az eretnek-törzs számos elágazással, árnya- lattal birt, de elmélete lényegét illetőleg csodás összhangról tanúskodott és súlypontja, küzdőtere főkép Dél-Franciaor- s.zágban nyugodott. Hívei, ámbár számos meghatározóval illeték, minők: Bulgari, Publiciani, Patareni, általános- ságban mégis katharok, albigaiak neve alatt valának isme- retesek. Az eretnekség terjedt. Szt. Ágostonnak a gnosz- ticizmust, manicheizmust cáfoló, közkézen forgó iratai, me- lyekben az illető rendszerek mintegy ráutaláskép körvona- lozvák, csak olaj voltak a tűzre, hisz a rajongó lelkek pusztán a hamisság elméletének szemléletébe bocsátkoztak, míg a nyomban következő megsemmisítő cáfolat előtt szemet húnytak.

Az albigaiak tana egyébként rövidesen ilykép vázol- ható: kiinduló alapul ugyancsak a dualizmus badar tétele szolgált, mely kettős okfő — jó és rossz — föltevésében forrásozik. A jó Isten alkotá azt a láthatatlan szellemi vi- lágot, melyet az u. n. ,égi emberek‘ egyszerre teremtett rajával népesített be, kik anyagtalan, étheri testtel bírva: szellemi gyönyör mámorától ittasulnak.