Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről
379 alapítsa meg tanítását a kereszténység leglényegesebb pont- járói, az Ige természetéről.« 1 A hívó szózatra, mintegy varázsütésre ocsúdott föl az egyház, megmozdult a hatalmas test, hogy egyetemes voltában rejlő isteni erővel vágja útját a tóvely dúlásának. Az egész keresztény világ tekintete Bythinia kisded váró- sán, Nicaeán függött; innen várva a vezér fény kigyúlását, mely a tanító egyház csalhatatlan tekintélyén alapulva, Istenéhez emeli az eddig kétely s tévelyben vergődő emberi elmét. Konstantin, hogy minél inkább gyorsítsa a gyüle- kezest: az állami s postafogatokat is a püspökök rendelke- zésére bocsátá, ugyancsak ő gondoskodott ellátásukról a zsinat folyamán. A zsinat különben oly népes volt, hogy Ozséb tán nagyítás nélkül írhatá: »Európa, Afrika és Ázsia összes egyházából egybegyűltek azók, kik Isten szolgái közt elsőségnek örvendenek«, sőt szerinte még a perzsa, szittya-egyház képviselete sem hiányzott. Az egy- házfők száma mintegy 318-ra rágott, jobbára keletiek, azonban nyugat sem maradt távol: ott volt Hosiusz, Vitusz és Vince tudós római áldozárok, az agg egyházfő képvise- létében, kit hajlott kora gátolt a megjelenésben s az elnöki tiszt személyes vitelében. Megjelent Sándor, Alexandria püspöke is, ki eddig úgyszólván egymaga küzdött az árral, magával hozva lánglelkű s elméjű ifjú szerpapját, szent Athanázt, kit Szókratész (I. 8.) e kevés, de sokatmondó szavakkal jellemez: »Legerősebb harcos az ariánok ellen.« A püspökön kívül az alsóbb egyházi rend temérdek jelese, képviselője jelent meg a zsinaton, világi tudósok szintén nagy számmal, sőt pogány bölcselők sem hiányoztak, rósz- ben az általános tudományos érdekeknek hódolva, részben meg ama aljas okból vonzatva, hogy megmosolyoghassák a keresztények kárörvendve lesett■ kudarcát. Május 20-ikán már együtt volt az apostolok utódainak kara. Fönsóges, fölemelő képet nyújthatott az egyház őrei- nek, a tudomány s erény férfiainak az első komoly s mélCantu : Világtörténelem. VII. k.
