Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről
377 kétségkívül nagyban hatott a vita általánossá tételére. Es csakugyan az eszmecsere többé nem pusztán az egyházfők s egyháziak közt folyt, hanem a vita heve végre a vilá- giakat, sőt a nőket is elragadta, olyannyira, hogy Arius eszméi lázba hozták egész keletet, tengernyi viszály, per- patvarnak nyújtva táplálékot. És míg jó anyánk, az egyház, a keserv könnyeit sírta, a pogányság tapsolt, tombolt örö- mében, hisz ütött a kereszténység, a halálosan gyűlölt ke- reszténység végérája. Péter kisded hajója merülőfélben és az TJr szunnyadni látszik. A niceai első egyetemes zsinat 325-ben. A vérengző zsarnok, Liciniusz immár legyőzve fetreng N. Konstantin lábai előtt (323.), ámde a császár mégsem élvezheti fényes győzelmének gyümölcseit méltó nyugalom- mai, hisz fájóan sajgott a seb, melyet kelet egyházában dúló viszály ütött szívén. Özséb, Nikodémia püspöke, érte- síté őt behatóbban a dolgok állásáról, de hogy minő szel- lemben, az igazságnak minő lábbaltiprásával: azt gondol- hatjuk. Özséb s Arius egyéb híveitől elámítva Konstantin úgy vélte, hogy az egész vita »csak üres szóbeszéd s hiú elmejáték«, meddő torzsalkodás a fogalmaknak a hit lénye- gebe nem vágó oly finom árnyalatát illetőleg, melyre fényt deríteni gyarló emberi elmének nem adatott. Az ügynek ilyetén felfogását tükrözi a császár levele,1 melyet Sándor püspök s Ariushoz intézett. E sorok, míg egyfelől Konstan- tin nemes, Isten s egyház ügyéért jelesen buzgó lelkületére vetnek fényt, másfelől Özséb álnokságáról, lelkiismeretlen1 Euseb. S. Vita Const, lib. II. o. 68: Const, ep. ad Alex. épp. et Arium presb.: »Ac mihi quidem de harum rerum initio atque origine accuratius cogitanti, levis admodum causa esse visa est, nec tanta animorum contentione digna.« Majd cap. 71.: »Plebeia haec atque puerili magis inscitiae, quam sacerdotum et prudentium viro- rum sapientiae congruant.« Tovább: »Istud, quod levem inter vos contentionem excitavit, quandoquidem ad totius religionis summam non pertinet, non est, cur ullum inter vos dissidium ac seditionem faciat.«
