Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről
374 mert volt idő, midőn a Fiú nem létezett. A Fiú pedig létének kezdetével bírván: nem örök, következéskép nem egylényegű az Atyával. Nem lévén pedig egylónyegű az Atyával, nagyon természetesen nem is Isten, hanem a sem- miből létrehívott, természetére változandó, erény s bűnre egykép hajló teremtmény. Az Isten oly nagy, oly fönsé- ges, hogy közvetetlen behatását teremtett lény meg nem bírhatja, de nem is összhangzó, hogy végtelen lény közve- tétlenül érintkezzék a végessel. E pontban leli forrását az Ige teremtésének szükségessége, ki mint közvetítő, mint egy neme a félistennek, a mindenség alkotásának, megvál- fásának nagy művét az Atya eszméi s célzatai szerint hajtja végre. Az Atya s Fiú közt tehát dicsőség, méltóság szempontjából végtelen az űr, míg a Fiú és a teremtés többi parányai között csupán fokozat! eltérés forog fönn. Ámde az eltérés mégis számottevő. A Fiú ugyanis vétkez- hetett, de nem vétkezett, sőt szabadságát mindenkor Isten örök terveivel összliangzóan érvényesítő, miért is Isten ke- gyét oly mérvben árasztá kegyeltjére, hogy részesévé lön dicsőségének, bölcsességének, Fiává fogadta s névleg mint- egy istenító.1 Tanítása, mint látjuk, a kísérlet egy neme: behatolni a Szentháromság titkába plátói ideák alapján; a legfőbb okfő s a mindenség műve közt bizonyos közvetítő médium föltéte u. i. tisztán pogány fölfogásra utal. A hamu alatt lappangó parázs tehát lobbot vetett; Arius nyíltan színt vallott. Mitsem hajtva szelíd lelkületű püspökének atyai intelmei, kérelmei, majd fenyegetéseire, lázas sietséggel terjesztő kárhozatos tóvelyét tollal és szóval: ,fáradságot nem kímélve önmaga járt házról-liázra s hízelgő ;nyájas szavával, szőrszálhasogató s kétségkívülészszerűnek tetsző érvelésével számos hiszékeny lelket kerített hálójába. .»Yoltak-e gyermekeid, kórdó az asszonyokat, mielőtt azokat szülted? Lásd, ép oly lehetetlen, hogy az Istennek fia lett legyen, mielőtt azt■ még nem is nemzette.« Azonban nem pusztán a nép egyszerű gyermekeinek szívét igyekezett S. A. Or. I. c. Ar. 5. 6.
