Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről
— 372 észszerű megfejtése képezte ama szirtet, melyen annyi szel- lem szenvedett hajótörést már eddig is. És e mqddő törek- vés mégsem lankadt, sőt hovatovább hatályosabban léj^ett előtérbe, elmélet elméletet ért, végre a Subordinationismus alapjára helyezkedve vélte fellebbenthetni a titok fátyolét. E téves elmélet az Igét megfosztja a lényegegység voná- sától az Atyával szemben s hatalom, méltóság tekintetében alárendeli az Atyának. E hibás vélekedésnek kiválólag Antiochia képezte főfészkét. Lucián antiochiai áldozár és vértanú jeleztetik elsősorban elszánt előharcosául; ki azon- ban minden ügybrrzgalma mellett sem mehetett sokra s eszméi vajmi kis körnek képezték táplálékát. Mi azonban a mesternek nem sikerült: sikerült tanítványának; az ő fellépte volt a gyújtó szikra az igazság és hamisság elvei- nek első nagy, drámaszerű mérkőzéséhez, mely bár alapjai- ban rázta meg lábadozó egyházunkat: ez mégis megifjul- tan, diadallal hagyta oda a küzdő tért. A tanítvány neve: Arius. Arius életét gyászos szerepléséig sűrű homály borítja ; Lybiából származott, de csakhamar Alexandriába került s itt érdekből a Melecius-féle szakadás párthívéűl csapott fel, azon- ban csakhamar köpenyt cserélt és Péter, alexandriai püspök oltalma alá menekült, ki a vezeklőt kegyesen fogadta s őt mint törekvő, hivatást szenvelgő egyént a szentély szolga- latára avatja szerpapi fokozattal. Arius titkon továbbra is egy húron pendült a Meleciánusokkal, ámde alattomos fon- dorlatai, elveinek kendőzése épen nem játszották ki püspö- kének őrködő szemeit. A büntető igazság xrtólérte az álnok férfiút: az egyház kebeléből kizáratott. Aeliillás, Péter Módja, újból visszafogadta Ariust, sőt az igazi megtörődós jeleit észlelvén a megtérőn: áldozárrá szentelte s úgy 813 táján Baukális egyházának gondviselésével bízta meg. Jellemére, egyéniségére e férfiúnak, kinek nevéhez annyi vér, láng, keserv s átok tapad, Szókratész (I. 5; II. 85) és Epifániusz vetnek némi világot, sajátos, titokszerű képet tárva elénk: magas, szikár alak, halovány, sovány ábrázat- tál, a rajta tükröződő mélabú hű kinyomatul szolgál sötét
