Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

369

tóról. Elveik lényegét meglehetős homály borítja, olyany- nyira, hogy e részről nagyon is eltérők történetíróink véle- menyei. Szt. Epifán emlékezik meg róluk;1 szerinte bölcső- jük Kis-Ázsia s körülbelül a II. század 2-ik felére esik szereplésük. Azon körülmény, hogy szt. János evangéliumát, Jézus istenségének e fönséges apológiáját elvetették, míg a Szentírásnak Üdvözítőnk emberiségét ecsetelő részeit fölötte becsben tartották; főleg pedig elnevezésök nagyon is alapos- nak tünteti fel azok eljárását, kik őket a Szentháromság ellenei közé sorozzák.

És most térjünk át Samosatai Pálra, ki az ecsetelt irány legfőbb képviselője s legtüzesebb előharcosa volt. Átfutva az ügyében tartott 269-iki antiochiai zsinat kör- iratát:1 2 valóban önkénytelenül is megdöbbenünk ama sötét kép fölött, mely e férfiú jellemét illetőleg elénk tárul. Az emberi gyarlóság teljét ismerjük meg benne oly romlott szív keretében, melynek alaphúrjait hiú dicsvágy, sivár önzés képezek. Szemernyi hivatás s krisztusi szeretet nélkül tolakodott a szentélybe s foglalá el Antiochia püspöki székét 260-ban. És ezzel mindent megmondottunk. Említ- sük-e kapzsiságát, melytől ösztökélve lelkiismeretlen úton- módon mesés kincseket harácsolt össze. Merőben világias érzületét, lágy hogy polgári tisztséget is vállalva, szíveseb- ben neveztető magát »ducenáriusnak«, mint püspöknek?3 Végletekbe csapongó gőgjét, amint nap nap mellett ékes mezben ott csillogott Antiochia fórumán, megvetve az apostoli egyszerűséget, lábbal tiporva minden szentet s főn- •sőbbséget? És még ez nem minden: őrjöngő kevélységében meghagyta, hogy husvét ünnepén a templomban tisztele- téré dicsénekeket zengjenek.4 Végül említsük-e azon gonosz játékot, melyet az erénynyel űzött ? E pár vonás elegendő,

1 Haeras. 51. 3.

2 Hist. Eccl. Euseb. lib. VIII. c. XXX.

8 » . . . . ducenarius vocari quam episcopus mavult, c

1 »Mulieres autem magno Paschae die in medio ecclesiae psalmos quosdam canere ad siri ipsius laudem instituit: quod quideijx , -audientibus horrorem merito incusserit.«

,,Hittudományi Folyóirat“ 1896.

24