Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről
362 Simon az Üdvözítőt e való testtől is megfosztja, s míg ekkép Krisztus szenvedésének s halálának minden érdemét tagadja, másrészt személyét puszta phantommá alacsonyítja. Ha forgatjuk az apostolok leveleit, ha felütjük szt. János »Titkos jelenések könyvét«, tapasztaljuk, hogy az Ür tanítványai összes erejűket, tekintélyűket latra vetették Jézus istenségét tagadó emez eretnekek ellen és ha már Írásban is fölemelték tiltakozó szózatukat, elképzelhetjük, mily lelkesen forgatták az élő szó hatalmas fegyverét. Míg szt. Péter a gonoszul kísértő Simont megrázó átokkal sújtja (Ap. csel. 8.); szt. Pál kenetes leveleivel igyekszik a hívők seregét óvni az elbukástól, imígy intve: »Vigyázzatok, hogy valaki titeket meg ne csaljon a világi bölcseség és hiú ámítás által, mely az emberek hagyománya után, e világ elemei szerint és nem Krisztus szerint vagyon.« Szt. János pedig írja fönséges evangéliumát, összetörve minden téves állítást, s fennen, a meggyőződés erejével hangoztatva e malasztos igéket: »és Isten vala az Ige.« Mindazáltal János fellépése nem bír nyílt jelleggel, ő nem támad nyílt sisak- kai, hanem egyszerűen cáfol a megfelelő ellenállításnak felszínrehozatalával. Nézzük csak evangéliumának előszavát, melyben igazán a bölcs higgadtságával teszi tönkre eile- neit: a »/.ó'/og« minden lények teremtője, a legmagasabb Istennek nincs alárendelve, hanem (Ján. 1. 1—3.) öröktől vele egylényegű (Cerinth), még kevésbbé pusztán emberi lény (Ebioniták), s nem is a keresztelés alkalmával szállott Jézusra, hanem a ló'/og önmaga lön emberré (Cerinth). Végre az eretnekek ellen küzdők sorából kihagyhatnók-e Papiast, Polykárp, Szmyrna és Ignác, Antiochia püspökét, kik azon igyekeztek, hogy a keresztény tan tiszta szellemét megóvják s megvédelmezzék. A gnosztikusok. Ama kemény tusánál, melyben a pogányok vérében akarták elfojtani a kereszténységet, siílyosabb harcot kellett az egyháznak azokkal vívni, kik éltető elemét, az isteni tan letéteményét támadták meg. Keményebbet, — mondom —
