Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

356

lásával, ilykép az utóbbinak megingatása az előző tényezők megrendülését vonta volna maga után. Aztán meg óvszáza- dók szentesítette valláselvekkel, szokásokkal szakítani: vajmi nehéz feladat. Előítéleteiket még szt. Pál buzgó apostoli működése sem volt képes megszüntetni.

Míg azonban a mózesi törvényhez való makacs ragasz- kodásuk ész-okok' alapján menthető: Jézus Krisztus szemé- lyiségét illető botlásuk semmiképen sem. E nép százados szokásait követte; vak maradt a legtisztább igazsággal szemben; nem értette meg a próféták malasztos jóslatait, melyek a Messiást mint fensőbb lényt, mint magát az Istent ecsetelik. Ilykép az Üvözítő erényének fönségéig, nem tudtak felemelkedni: tagadtak tehát. Egyébiránt Jézus isteni jellegének megtagadását illetőleg is érvényesül a szi- gorú és enyhébb nézet.

A szigorú, a farizeusi zsidózók szerint Jézus csupán ember, ki József és Mária frigyéből született, még pedig egyszerű, természetes úton.1 Jézus eredetileg teljesen hasonló hozzánk, utóbb azonban az erény ösvényén való fokozatos• előhaladása folytán megigazult, s mint ilyen az Ur sokszo- ros kegyelmének lön választott edényévé. Ily érzéki fogai- mat alkottak ők Megváltónkról; méltán illenek rájok Ozséb szavai: »Alias vero, quos ab amore Christi malignus dae- mon dimovere non potuerat, alia ex parte infirmas esse• deprehendens in ditionem suam redegit.« Igen, ők gyöngék voltak arra, hogy tekintetökkel fölülemelkedve a föld görön- gyein: Üdvözítőnkben az Isten-embert imádják.

Ami a petrinusok álláspontját illeti, szt. Jeromos- bizonysága szerint elismerték ugyan, hogy Jézus Krisztus Isten fia s szűz Mária méhében természetfölötti módon fogantatott, mégis valószínű, hogy az egyház orthodox tanával a Fiú istenségét illetőleg, mindenben nem egyez- tek meg.

Midőn szt. Jakab, Jeruzsálem püspöke, behunyta sze1 »Eum — nempe Christum — enim simplicem ac vulgarem, nec aliud, quam hominem esse censebant, qui profectu virtutis factus fuissetEuseb. Hist. Eccl. 1. III. c, XXVII.