Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
31 magamnak hiszek most, hanem Istennek; Ö előtte pedig meg kell hajolnom, hisz 0 végtelen tekintély, aki amit mondj csak igazán mondhatja. Mivel tehát Isten mondá: ez az én testem, én nem érzékeimnek adok igazat, hanem Isten szavá- nak; mert Isten szava bizonyosabb minden érzéki észrevevós- nél; sőt ami érzékeim alá nem esik, Isten még azt is tudja és pedig végtelen bizonyossággal. Mindez hat az akaratra. Az akarat t. i. szintén részt vesz a hit tényében, amennyi- ben az előző észszerííség után így szól az értelemhez: ha így áll a dolog, akkor higyj, mert ez jó, üdvös, s így kívánja Isten végtelen tekintélye. Mire az értelem teljes meggyőző- déssel fogadja el Jézus sz. testének valódi jelenlétét a kenyér színe alatt. Itt a hit homályossága meg van az anyagi tárgy természeténél fogva; de e homályosság mellett ott van az észszerííség is, mely azonban a homályt azért nem szünteti meg, mert először az anyagi tárgy belső okait nem tárja föl értelmünk előtt, másodszor értelmünket minden még az okta- lan kétely kizárásával sem kényszeríti az igazság elfoga- dására. Ez a nem kényszerítés képezi az alaki ok homályát; mert ha a nemkényszerítóst kényszerítő szembetünőség vál- taná föl, akkor az alaki ok mellől hiányzanék a homályosság. Midőn tehát hiszünk, mindig Isten szavának és nem belátó értelmünknek vagy érzékeinknek adunk igazat, s aka- ratunk az, mely erősen ható indító okból és észszerűen értei- műnkre ráparancsol, hogy praestet fides supplementum sen- suum defectui. III. A hit homályosságából, mint valami gyökérből származik a hit szabadsága. Vagyis midőn meggyőződtem okoskodás utján, hogy a keresztény igazságokról szóló kinyi- latkoztatás Isten szava, ez a meggyőződés még nem igazi tulaj donkópeni hit, hanem előkészítő, hitre vezető meggyő- ződés, mintegy kalauz a hit indító okához, Isten tekintő- lyéhez; épen ezért a hit tényét nem ezen meggyőződésből vonom le gondolkodási okoskodás utján következtetéssel; mert nem ezért a meggyőződésért hiszek, hanem az előző meggyőződéstől megmutatott nyilatkozó isteni tekintélynek. Midőn azonban az isteni tekintélynek hiszek, (s ez már
