Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Irodalmi értesítő

333

vaksága a szívnek.«1 A bevezetésben nagy olvasottságot tanúsít, de ennek előhozakodásában nem elég óvatos, mert számtalan nép babonás szokásait mondja el, melyet a halót- tál elkövetnek s általa tiltakozása dacára is csak táplálja a babonát s annak hívőit tévhitökben akarata ellenére is megerősíti. Utána ezen kérdést fejtegeti: az ember átutazó-e e földön, vagy örökös lakosa-e annak ? de a felfo- gása mellett felhozott érvek nem meggyőzők. Hogy az 6m- béri lélekben lakó boldogság utáni vágy e földön kielégí- test nem találhat, arra nézve felhozza Hagy Sándor példá- ját, ki a félvilágot meghódítván, sír, mert annak másik felét meg nem hódíthatja;2 helyes. De utána teszi: »Salamon hétszáz királynét, háromszáz ágyast tart, békében, egész- ségben. bőségben, tiszteletben él, és azt panaszolja, hogy minden csak hiúság és a lélek gyötrelme.«3 Ez már nem helyes; mert Salamon életkörülményei ugyan tények, de »hiúságok hiúsága és minden hiúság,« nincs oksági össze- függésben a hétszáz királynéval és háromszáz ágyassal! Nehezen is bocsátható meg, ha valaki így beszél a szószék- ről, köztudomás szerint igen vegyes hallgatóság előtt!

Husvét ünnepi III. beszédében szól: testünk egykori feltámadásáról, azon tulajdonságokról, melyekkel az a fel- támadásban felruháztatik; teológusok előtt ^rdekes lehet e kérdés fejtegetése, de mivel a hítágazatot׳, a test feltárna- dását nem bizonyítja, ellenben hosszasan foglalkozik a fel- támadt test tulajdonságainak leirásával — ez pedig azon fogalmakhoz tartozik, melyekről a józan rhetorika mondja, hogy a keresztény hit, élet s erkölcs javítására vajmi kevés befolyása van, tehát nem is tárgyalandó, így tehát a fejte- getett szép eszmék ^eredménytelenül folynak szét, azért ezen beszédet is elhibázottnak kell tartani.

Vízkereszt után 2-ik vasárnapon szól: »A házassági szövetség valódi, természetes, Istentől rendelt alapjáról.« Feltűnő, hogy egy helyet kivéve, melyben a házasságot

1 416. lap.

2 418. lap.

8 i. h. 418. lap.