Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Apróságok

(ג2־3

E rovatkának, melynek címe természetesen nem tar- talmára, hanem közleményeinek kicsiny terjedelmére vonat- kozik, tárgya ugyanaz, ami általában a jelen folyóirat HE. rovatáé: műszók és egyes más szók (terminológia), mondat- fűzések (phraseologia), helyesírás (orthographia).

Kérem nagyérdemű munkatársaimat és olvasóimat, szíveskedjenek e rovatkában a hittudomány magyar nyelvé- liez hozzászólni, megemlékezvén arról, hogy sok kicsi sokra, megy s apró, de sok megjegyzés sokat javíthat a nyelv- kezelésen.

1. Mikor arra törekszünk és azt hangoztatjuk, hogy a hittudományi dolgozatokban is kerüljük az idegen szók hasz- nálatát, gyakran hallunk ilyes ellenvetést: hát a trichoto- mismust is magyarul kell kifejeznünk? vagy: hogy mon- dód magyarul a generatianismust, hogy az ubiquistákat, hogy a pelagianismust, hogy a syncretistákat stb. ? Az ily ellenvetés sokakat lever lábukról s megnyer annak a véle- ménynek, hogy a hittudományt idegen szók nélkül tárgyalni lehetetlen.

De ha ez ellenvetés példáit közelebbről szemügyre veszszük, látjuk, hogy itt nem egyes fogalmakról van szó, • hanem rendszerekről, már pedig a kettő közt nagy a különbség. A fogalmakat többnyire kifejezhetjük alkalmas magyar szóval s csak egyes, ritka esetekben kell — legalább egyelőre — beérnünk az idegen műszóval. Ez így általános- ságban mondva nagyon határozatlan, de tényleg meg lehet jelölni azokat az eseteket, melyekben az idegen műszó helyébe jó magyart tehetünk s azokat, melyekben az idegen- nel —■ legalább egyelőre — meg kell elégednünk. Jelenleg azonban nem az egyes fogalmak, hanem a rendszerek jel- zéséről kívánok szólni.

Tehát, mint mondám, az egyes rendszerek magyar vagy idegen nyelvű jelöléséről máskép kell szólanunk, mint azt egyes szakfogalmak kifejezéséről. Ugyanis a rendszerek történeti tények s igen gyakran bizonyos szókkal oly szó- rosan össze vannak kapcsolva, hogy azoktól vagy épen nem, vagy csak nagynehezen választhatók el.