Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Imáink magyarításához
310 elavultnak hangzik a »vetetteknek«, s valónak tartom azt is, hogy a »debitoribus «-nak helyesebb fordítása volna a »vétőknek.« De azt hiszem, hogy a latinismus sem ebben, sem a másik esetben kiirtva nincs. Egyébként ott, hol igen röviden és tömören kell beszélnünk, mint azt az Úr imája- jában szemléljük, nem is fogjuk elkerülhetni, s nem is fog senkinek eszébe jutni, hogy a magyarság rovására írja. Ennyit az Ur imádságáról. Az apostoli hitvallással rövidebben végezhetünk. A javasolt átjavítást nem tartom valami fontosnak. Nem tartom sem fontosnak, sem előnyösnek az »a« névelő közbeszúrását az első ágazatban; már előbb nem tartottam fontosnak és előnyösnek a »mennyek«-nek javítását sem. Hogy az inperfectum használata a latintól is eltér, mert ott perfectum van használva, tudom. De az imperfectum oly következetes üldözése, mint manap az történik a nyelv géniusza nevében, talán mégsem olyan indokolt, mint néme- lyek gondolják. Nyelvérzékök a régieknek is volt s lám itt még csak nem is foghatjuk reá, hogy a latint utánozták volna. Van azonban benne új ugyan, de a réginél határo- zottan gyengébb szövegezés. »Onnét leszen ismét eljövendő megítélni.« Ha már minden áron a nyelv géniuszát keres- nők, inkább ajánlandó volna: Onnét (vagy onnan) jön el ismét megítélni. De az előbbi szövegben az ismét tautológia, a »leszen eljövendő« pedig ezzel még magyar szellembe nem öltözik. De mit szóljunk ahhoz, hogy a magyarosítás jel- szava mellett, a régi »közönséges keresztény anyaszentegy- ház«, »keresztény katholikussá« lett! Hogy közönséges = katholikus, azt a katekizmusból is mindenki tudja, de hogy a már nagyon régen a hitvallásba bevett »közönséges« szót most a nem magyar katholikus szóval cseréljük föl, azt eléggé indokolni nem tudom. Mert igaz. hogy a katholikus szó a közbeszédben ismeretesebb, mert hiszen így neveznek bennünket, de az is igaz, hogy a hiszek egy, teljesen magyar szövegű imádság, melyben egyetlen idegen szó nincs, de szűk- ség sincs annak fölvételére. Igaz, talán az volna fölhozható, hogy a »közönséges«-nek értelme abban a contextusban ne
