Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Imáink magyarításához

314

tető ige-alak kizárni látszik épen az imádkozót Isten nevének megszentelésére irányuló s mindnyájunkra édes teherkép háramló óhajból, törekvésből.

B. »'Miképen . . . ., azonképen« igen konyhai, vizenyős szónyújtóztatás. Az összehasonlítást gördülékenyebben folyó- sítja ez a kapcsolás: mint —Ha pedig mellérendelésről volna itt szó, ez esetben a mind — mind a helyes.

4. »Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma« kitételben a ma szót mellőzzük, a kenyér jelzőjében a ma önmagától értődik.

5. »Vetetteknek« tűrhetetlen, értelmetlenséget okozó latinismus. A vétőknek ö képzős igenév és helyes pedig.

6. »Ne vígy« helyett ne ejts. Ducere: vinni, vezetni Isten közreműködésének látszatát kelti inkább, mint az ejteni ige. »Deiis autem neminem tentat.«

II.

Angyali üdvözlet.

Üdvözlünk (vagy légy üdvözölve) Mária. Malaszttal vagy teljes. Úr vagyon teveled. Áldott vagy az asszonyok között és áldott méhednek gyümölcse: Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja imádkozzál (vagy könyö- rúgj) érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Amen

Megokolás: 1. »Üdvözlégy« helyett üdvözlünk, vagy légy üdvözölve, köszöntve. Amaz szócsonkítás; tetézi a hibát, hogy csonkított állapothatározót igével kapcsolunk. Ajánlatomra azt vetették ellen, hogy Grábor angyal nem szólhatott többes- számban, nem főkép ami nevünkben, ő az Úr üzenetét tol- mácsolta. Jó. Védekezésem: a »pluralis majestaticus« és az, hogy a beköszöntés mégis csak az égi követ személyi hódo- lata lehetett a választottal szemben.

2. »Imádd Istent«, sok helyütt még az iskola is ilykép emlézteti az: »ora pro nobis« esetlen fordítását. Az adorare és orare közt ki nem látja a finom különbözetet ? Más Isten előtt áhítatban ömlengeni, mintegy Önmagáért magasztalni Őt és más valakiért közbenjárni,fölszólalni.