Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Rézbányai József: A nemzeti, tartományi és egyházmegyei zsinatról
282 őskorára, s minden korban, minden századon vezérfonálként húzódik végig az egyház életében, néha erősebben, néha enyhébben jelezve az irányt, amelyben haladnia kell, de sohasem engedve meg, hogy egyetlen kor, vagy áramlat a szükséges gátat áttörje. Ez a gát legalkalmasabb arra, hogy biztosítsuk ma- gunkat az iránt, hogy a zsinat mindenkor az maradjon, aminek lennie kell: a lelki és szellemi újjászületés eszköze, amely a papságot törekvéseiben, működésében és erkölcsei- ben megújítja, a leghatalmasabb reformátor. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy e téren nincsen semmi haladásnak és fejlődésnek helye a zsinat tartása tekintetében, mert hisz az idő és a korszellem naponta új formákat teremt és az újonnan ébredő élet áttöri a, régi csirát és burkot, hanem azt akarjuk kifejezni, hogy vannak az egyháznak elévülhetetlen elvei e téren, amelyeket sem idő, sem korszellem soha meg nem változtathat, hacsak meg nem akarja tagadni az emberiség édesanyját, az egy- házat, és amelyektől eltérni annyi, mint elvetni az alapot, amelyen az anyaszentegyház isteni alapitójának örök ren- dőléséből fölépült, s amelyeket még soha senki büntetlenül meg nem sértett, azaz 1így, hogy a támadás sohasem az egyháznak ártott, amelyet támadtak, hanem mindig a tá- madóra hárult vissza, és megsemmisítette a vakmerőket akik ellene fordultak. Mert az egyház örök, mint isteni alapítója öröktől fogva való, de mi halandók vagyunk és meg nem szűnünk halandók lenni! De csak, aki Krisztussal és az ő mennyei jegyesével, az egyházzal van, az épít, a többi mind csak ront és bérenc az, nem pásztor. »A bérenc látja a farkast jöni és elfut, elhagyva a ju- hókat . . . és a farkas jö és szétszórja a juhokat . . .« »Én vagyok a jó pásztor« — mondja az Üdvözítő — »én életemet adom juhaimért« . . . szent János 10., 11—15. E szellemben küzdjünk és tartsuk meg a zsinatot, és Isten áldása fogja kísérni működésünket! Adja Isten! Pécs. Dr. Rézbányay József.
